Jászberényben is fontos volt a vendéglátás, a vendégfogadás, hisz a társadalom része. Elsőként 1731-ben a Jászkürt Fogadó azért épült, hogy e feladatot „teljesítse”. A fejlődés e korban is megvolt, így a XIX. század első felében a magánvállalkozások is megjelentek a vendéglátásban.
A közelmúltban a jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesület emléktáblát helyezett el az Ady Endre út egyik legimpozánsabb épületének téglakerítésén. A Jászberény történetében mindezidáig legtovább "regnáló" polgármesternek, dr. Friedvalszky Ferencnek állítottak emléket egykori lakóházánál, akit a köztudat méltatlanul feledne, ha néhányan nem őriznék emlékét.
A Jászkürt Fogadó építésekor a kor színvonalán álló intézmény volt, és szolgálta az ide látogatókat. Azonban a XIX. század derekára már szerény intézménynek számított a maga 4 szobájával. A kőlábakon álló kocsiszín ledőléssel fenyegetett, a kőkerítés is igen rossz karban volt. A fogadó bérlőiről is van feljegyzés. 1783-ban egy Bichman Kristóf nevű férfi üzemeltette sok éven át.
Jászberényben az autóbusz-közlekedés az 1930-as években kezdődött. A buszok főként Nagykátára a vasútállomásra, vagy Pestre vitték a berényieket. Sok asszony a tisztított libát, kacsát, tyúkokat és tojásokat meg zöldséget, gyümölcsöt is vitte a fővárosba eladni, így a buszközlekedésnek voltak bőven igénybe vevői.
Különleges korba vitt el minket, a Jász Múzeum legutóbbi előadása. Hortiné dr. Bathó Edit etnográfus, múzeumigazgató ugyanis alaposan áttekintette a jászberényi városlakók által hátrahagyott végrendeleteket a levéltárakban. Bizony sok érdekességre, hasonlóságra vagy éppen kirívó különbségekre is bukkant. Erről tartott előadást szeptember derekán.
Gulyás Andrásnak, a Jász Múzeum régészének invitálására – a legnagyobb kánikulában – a város szélén, az árokszállási út elején egy jobbra nyíló földes út mentén haladva régészeti feltáró-kutatómunka megtekintésére mentem. Ezen a határrészen halad majd a Jászberényt elkerülő út harmadik, befejező szakasza, mintegy 5 km hosszan. Ezzel valósul majd meg teljesen a várost elkerülő út, amire oly régen várunk.
Egy újságíró számára ritka – és nehéz - feladat, ha nekrológot kell írnia. Különösen akkor nehéz, ha az elhunytat jól ismerte, tisztelte, netán szerette is. Hát így vagyok én is, mert Sugárné Koncsek Aranka immár 27 éve volt számomra kedves és tiszteletre méltó személy, akitől tanulni lehetett, s tisztelni páratlan életútját, munkásságát. Most pedig búcsúzni kell tőle, mert a közel 101 éves asszony június 28-án, szép csendesen elment, itt hagyott bennünket!
A jászberényi kézműves asszonyok remekművei évtizedek óta elkápráztatják az itt élőket, de hírnevük az országhatárokon túlra is eljutott. Az idei naptárt forgatva pedig kiderült, hogy a Fejér Mária Népi Díszítőművészeti Szakkör éppen 40 éves. Ráadásul a jelenlegi szakkörvezető, Vasné Sass Katalin pedig most, júniusban ünnepli 70. születésnapját. A kettős jubileum így nagyszabású kiállításba „torkollott”.
Sokféle közösség ünnepli több évtizedes szép és küzdelmes időszakok emlékeit nosztalgiával. Az egykori Hűtőgépgyár egykori számítástechnikásai: szervezők, programozó matematikusok, operátorok, műszerészek és munkatársaik is számon tartják az idő múlását. Igaz, a megszokottól eltérő rendben. Az elmúlt 50 esztendő során háromszor szerveztek emlékezetes találkozókat, legutóbb május közepén. Mára már a csapat nagyobb része nyugdíjas, akad, aki közel van hozzá, de sokan dolgoznak ma is – a kor nem lehet ebben akadály!
