A Csiri kocsma és kocsmárosa története
- Írta: Kiss Erika
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
Sokan emlékeznek még Jászberényben a Csiri kocsmára, és legendás kocsmárosára is. Legtöbben az igazi nevét se tudták, csak Csiriként emlékeznek rá még a 21. században is. A híres intézmény a főtéren volt, de az épület és a kocsma sincs már meg, tulajdonosuk sem él. Aki ismerte, az tudja csak, hogy a főtéren, egykori cipőbolt szomszédságában lévő, az akkori Apponyi tér 27. számú kisebb épületben volt a Csiri kocsma. Ma ez a rész is a Conselve térhez tartozik.
Szerencsére egykori üzemeltetője, vezetője, Rácz József lánya Horváthné Rácz Valéria segítette az információk hiányát pótolni. Rácz József kereskedő és vendéglátós is volt, Jászberényben született 1920-ban és 1991-ben halt meg. Rácz József főként vendéglátósként, pincérként dolgozott, de más területeken is vállalt munkát. A tágabb család tagjai kereskedők és vendéglátósok voltak több generáción át.
Rácz József az 1930-as években, az elemi után 3 gimnáziumot is elvégzett, de aztán beállt kereskedőinasnak. Az 1936/37-es esztendőben levente is volt, s közben inas is. Egy megmaradt kis levente-könyvecske igazolja, hogy tanult Haász Miklós fűszer-festék és rövidáru kereskedésében, Szoboczky Gyula csemege és gyarmatáru üzletében és Besenyi Boldizsár fűszer-, festék- és vegyeskereskedő mellett is. Azaz, a legkiválóbb jászberényi kereskedőknél tanulhatta a szakmát. Aztán Besenyi Boldizsárnál már főállásban, kereskedő segédként folytatta munkáját, ez volt első munkahelye.
A fiatalembert a sport is érdekelte, s az akkoriban Jászberényben is nagyon kedvelt ökölvívást is kipróbálta a vézna fiúcska. Csík Tibor – a későbbi olimpiai bajnok (1948) – is akkor tájt kezdte ezt a sportot, s kettejük közül ő lett a nagyreményű, amit aztán az idő be is igazolt. Rácz Józsefre ebben az időben ragadt rá a Csiri név, miszerint Csík és Csiri egyaránt kiváló bokszolónak számított Jászberényben. Leánya, Horváthné Rácz Valéria így magyarázza a legendát, apja Csiri nevét, amit a sírig viselt.
Középen Rácz József, tőle balra a felesége a Lehel étteremben
A fiatalembert jó üzleti érzékkel áldotta meg a sors. Már 1945-től saját vállalkozásaként üzemeltette fűszer-, csemege és vegyeskereskedését a Szentháromság tér 2. szám alatti épületben, a gimnáziummal szemben. Később, ebben az épületben több évtizeden át papírbolt működött. Miután megházasodott, a felesége is mellette dolgozott ebben a vegyeskereskedésben 1951-ig. Új világ volt már ekkor, ami sok változást hozott. Rácz József egy időre az Aprítógépgyárban talált állást, biztos megélhetést. Aztán újabb vállalkozásba fogott a házaspár. Egy főtéri kocsma üzemeltetését vállalták. Ez a Lehel tér végén, a Dózsa György út elején volt.
Ez a kocsma sok éven át a Csiri kocsma nevet viselte, még akkor is, amikor már nem Rácz József volt az üzemeltetője. Ez – lánya visszaemlékezése - szerint 1951-től az ötvenes évek során volt a család vállalkozása. Csak a legenda és a jó emlékezet őrizte még nagyon sokáig Csiri kocsmaként. Az tudható, hogy több családtag, a nagymama is ott dolgozott, segített, kiszolgált. Az üzemeltetés jogi-gazdasági formáját sem tudtuk pontosan meghatározni. Saját tulajdonként vagy gebines formában működtették a vendéglátóhelyet, sajnos nem derült ki. A családnál nem maradtak fenn hivatalos iratok erről.
Az biztos, hogy a létesítménynek több ablaka is nézett az utcára. Az egyik ablakon elég volt bekopogni, s ott is kiszolgálták – még az 1970-80-as években is – a vásárlókat. Egy felest gyorsan le lehetett gurítani. Van, aki arra emlékszik, hogy az udvarban hosszan elnyúlóan volt a vendéglátás fogadó helye. Itt székek, asztalok is voltak, le lehetett ülni. A vendéglátás kínálatában szerepeltek szendvicsek, olykor kocsonya is. Forralt bort készítettek, de teát is, s a röviditaloknak is nagy keletje volt minden időben. Kedvelt helye volt a környéken dolgozóknak – pl. a nyomdába járóknak –, de az utcai kiszolgálás is keresett volt hajnaltól késő éjszakáig. Családi vállalkozás volt ez abban az időben is. Horváthné Rácz Valéria emlékei szerint hivatalosan Bundás kocsmaként „anyakönyvezték” ezt a helyet. Ez a közeli bundáskút miatt igen valószínűnek tűnik.
Rácz József a vendéglátásban szerzett tapasztalata, – talán jó híre okán is – más vendéglátós területen is kipróbálta magát. A ’60-as években a Lehel Étteremben vállalt munkát. Amikor az ötvenes évek derekán, végén a Lehel Szálló ismét a vendéglátást szolgálhatta, akkor Rácz József is ott kapott munkát.
1964-től dolgozott az irodában, a beszerzéseket, az elszámolásokat intézte, sőt egy időben a Lehel Étterem vezetője is volt. Besenyi Boldizsár, Kiss László, Tóth Sándor és Rácz József egymást váltották ebben a pozícióban.
Később Rácz József más, szakmájától nem túl távol eső területeken is dolgozott. Több évben is – a Megyei Vendéglátó Vállalat égisze alatt – nyáron a strandbüfét üzemeltette. Miután a Lehelből eljött, fix fizetéssel járó munkahelyet keresett, mert a nyugdíjas évekre is gondolnia kellett. A Hűtőgépgyárban előbb a galvanizáló üzemben kapott munkát, majd később raktárosként dolgozott. Leánya elmondása szerint nyugdíjba is innen ment. Ám nem „pihent”, hiszen újabb munkát vállalt. Már nyugdíjasként a Tiszti Klubban – Fekete József felkérésére – vállalt ismét vendéglátásban munkát. A pinceklubban „vigyázott” a rendre, és a Klub gondnoka is volt egyben. Ekkor már Csiribá volt a megszólítása.
A Csiri kocsma máig él sokak emlékezetében Jászberényben. Sajnos az emlékek között egy dolog nincs meg, hogy mikor zárták be. Az bizonyos, hogy néhány éve a főtéri házsort – a Pesti Csemegével, a Pesti-féle (majd Hűtős) Nyomdával, az OTP – majd cipőbolt – épületével, és az egykori kocsmával együtt a Zirzen Janka utcától a Dózsa György útig már lebontották.
