Volt egyszer egy Kunház Jászberényben

A Jászkun Hármas Kerület története igazán érdekes, sőt egyedi. A jászok és kunok sajátos különállásának egy kis fejezete volt a Jászberényben – a kerületek központjában - egykor létezett Kunház története. Horváth Gergő a Jászkun Kerületek iratanyagát alaposan tanulmányozta, s ennek során fedezte fel az előadásra hozott érdekes történet alapját.

Tudjuk, hogy a Hármas Kerület központja Jászberényben volt. A Jászság – Kis- és Nagykunság elöljáróinak bizony olykor heteken át itt kellett tartózkodni, hogy az aktuális és fontos ügyeket intézhessék. Jászberényben azonban nem volt szálláshely, fogadó – így megfelelőt építtettek a kunok. A telket 1792 őszén vásárolták meg, és először a lovaknak istállót építtettek – hiszen a közlekedés nélkülük lehetetlen lett volna. A Nagykun ház nemcsak szálláshely volt, de a korabeli politikai-társadalmi élet színtere is. Helye a mai Hatvani út elején, a jobb oldalon az első épület lehetett. A jelenlegi rendőrségi épület egyik szárnya, és a mellette lévő épületek találhatók nagyjából az egykori Nagykunház helyén.

Az építkezés akkor sem ment gyorsan. A kor jeles mestere, Bedekovich Lőrinc kapta a megbízást a tervezésre. Az épületben 6 szoba, ebédlő, kamra, konyha és sütőház volt. Az építkezést Rábl Károly építőmester 1801 tavaszára fejezte be. A korabeli dokumentumok szerint 1817-ben az épületet renoválták, új istállót is építettek mellette. A Kunház – a hármas kerületi igazgatás időszakában – 1848/49-ig szolgálta a kunsági tisztviselők jászberényi tartózkodásának lehetőségét.

Aztán megváltozott a közigazgatás rendszere, a hármas kerület is megszűnt. A jászberényi városvezetés az épületet 1853-ban eladta egy budapesti kereskedőnek, aki a továbbiakban bérbe adta az épületet. Így hosszabb ideig a csendőrség székhelye volt. A következő változás 1863-ban következett. Ekkor Riszner József zongora-tanító – magán nőnevelde létesítése céljából – vette meg az épületet. Ő és felesége az iskola-rendszerű, magas színvonalú ének-zeneoktatást honosította meg ezzel Jászberényben. A működésük során volt időszak, amikor 60 növendéke is volt a Riszner iskolának, és 15 fős volt a tanári csapat -hallhattuk az előadásban.

A XIX. század vége felé a katolikus egyház impozáns iskolát épített Jászberényben. 1887-ben megnyitották - a mai nevén - a Nagyboldogasszony Iskolát, ahová a nőnevelés teljesen átköltözött, azaz a Riszner Intézet diákjai is odakerültek. Így a Kunház ismét kiürült. Sokáig gondolkoztak az atyafiak, hogy mi legyen az épülettel. Egy pár évre az akkor már sikeresen működő helyi Nőegyletnek adták át, így falai között később kisdedóvó is működött. Ezt a tényt az épület falán máig meglévő emléktábla is igazolja. Az épület kalandos története során – több felújítást is megélve – 1889 és ’95 között közjegyzői irodának adott helyet, majd 1895-től adóhivatalként működött. Ennek a korszaknak is vége lett, mert a város – Friedvalszky Ferenc polgármester javaslatára – 1920-ban új adóhivatali épület emelését hagyta jóvá. Helyének pedig az egykori – már igen romos épület – telkét fogadta el a városvezetés. Így le is bontották.

Horváth Gergő a korabeli dokumentumok, levéltári iratok mellett a XX. század eleji sajtóhírekből is válogatott, s követhettük a városlakók észrevételeit, az építkezéssel kapcsolatos vitákat is. A Kunházat aztán 1927-ben bontották le, s 1928-ban el is készült az Adópalota szép, impozáns, emeletes épülete, mely a városközpontnak máig ékessége. Igaz, most a városi rendőrség otthonául szolgál, de volt, amikor falai között a járási tanácsnak volt a székhelye. Maga az épület – a telek adottságaihoz igazodóan - igazán egyedi, mert az egyik szárnya a Hatvani útra néz, a másik pedig a Serház utcára. A Keresztény Nőegylet emléktáblát helyezett az épület falán, hogy megjelöljék nőnevelés egykori helyét, s az emlékét is.

A Riszner Emléktábla fotóját a Jász Múzeum archívuma őrzi