A jászsági helytörténetírás két jelentős alakját ünnepeltük

Julóka – azaz dr. Suba Györgyné Kocsis Julianna – olyan fáradhatatlan asszony, aki mindig, minden pillanatban tudja a jó válaszokat, a megoldásokat a kérdésekre. Azt, hogy mit hogyan kell csinálni – legyen az főzés, virágok gondozása, vagy éppen egy emlék, egy évszám, egy régi ismerős nevének, történetének idézése. De azt is tudja, miként kell egy könyvet megszerkeszteni, a lábjegyzetelést, a források feltüntetését megoldani. Mert ilyen ügyekben gyakran konzultáltunk már az elmúlt évtizedek során.

A Jász Múzeum holdudvarához tartozó, igen népes csapat tagjait erős szellemi – és baráti – kötelék tartja össze. Ezt pedig a múzeum vezetése nagyra és számon is tartja. Sőt, olykor a jeles évfordulókról is megemlékezünk, igen népes körben. Most, február 16-án ilyen, rendhagyó ünnepre gyűltünk össze. Nemcsak Julóka szülinapja, de névnapja is okot adott a baráti találkozásra. És nem feledkezhettünk meg a jákóhalmi Fodor István Ferencről sem, aki a helytörténet szintén jeles jászsági alakja. Ő is ünnepelt volt, éppen a hetvenedik születésnapja okán. 

A különleges ünneplés házigazdájaként Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgató köszöntője után a Jászsági Hagyományőrző Egylet tagjai adtak műsort. Versek, dalok, köszöntők sora hangzott el. Az alkalomhoz illően szívből, szeretettel válogattak erre az ünnepre. Dr. Dobos László, a Jászok Egyesületének vezetője külön kiemelte a két nagyszerű ember életútjának közös motívumát. Ugyanis gazdag és eredményes munkásságuk eredményeként mindketten kiérdemelték már korábban a Jászságért Díjat is.

A két ünnepelt munkásságát részletesen ő ismertette. Julóka Jászapáti határában, tanyán született, a gazdálkodás minden részét kisgyermekként megtanulta. Aztán kertészeti szakiskolát végzett, majd technikumot, dolgozott a jászapáti TSZ-ben. Feleségként két gyermeke született. A világ dolgait mindig érdeklődéssel figyelte, s nem tétlenkedett sosem. Németül tanult, oktatási, kulturális és szociális ügyintéző lett, szakköröket, közösségeket alapított, néhányat vezetett is. Országjárásvezetői, majd német nyelvvizsga után idegenvezetői képesítést is szerzett. Kirándulásokat szervezett és vezetett bel- és külföldön egyaránt. Aztán Debrecenben a Tanítóképzőt is elvégezte. A fáradhatatlan asszony a jászberényi Tanítóképző Főiskolán is megfordult, s itt népi díszítőművészet oktatói képesítést szerzett.

Julóka munkássága nagy ívet írt le, de a folytatást ő maga sem gondolhatta. Házassága felbomlott, majd eltelt 8 dolgos év. Dr. Suba György orvost – aki özvegyként éppen magányosan élt – egy általa szervezett erdélyi kirándulás alkalmával ismerte meg, és egy éven belül házasságot kötöttek. Ez újabb korszakot hozott életébe, hiszen Jászberénybe jött lakni. Szó szerint kitágult számára a világ, mert a nagycsaládban 10 unokát lehet immár szeretni, segíteni. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Jászberényben Gyuri bácsi volt a vezetője, s ebben felesége a legfőbb segítője. Egy újabb szenvedély is kiteljesedett számára a helytörténeti kutatásban. Így készült el eddig 17 könyv, melynek szerzője vagy szerkesztője Julóka.  Mindemellett a két éve alakult Jász Helytörténeti Kör titkára is. Őszintén tiszteljük – és bizony irigyeljük is – azt a fizikai és szellemi aktivitást, a kitartást, szorgalmat, amit 80 évesen – korát meghazudtolva – teljesít minden nap.  Azzal pedig csak azonosulni lehet, ahogy dr. Dobos László fogalmazott: Ő a jászsági helytörténetírás nagyasszonya!

Fodor István Ferencnek – a 70 éve okán – kicsit rövidebb értékelés jutott. Ám a vidám pillanatok nem maradtak el, mert a sok köszöntésből szinte sosem maradt ki az éjféli telefonálások története. Mert István „éjszakai bagoly”, akkor szeret dolgozni. S, ha valamilyen információra éppen szüksége van, már telefonál is, az órát sosem nézve! Durbincs sógor – alias Fodor Pityu – Jászjákóhalma határában, a Varjasi határban született, iskolába is ott járt, majd Jászberényben az egykori Kállai Éva Gimnáziumban érettségizett. Nyíregyházán tanult könyvtárosnak, majd Budapesten, az ELTE-n szociológiából is kapott diplomát.  Volt művelődési ház igazgató, majd hosszú ideig a jászberényi könyvtárban dolgozott. Aztán Jászjákóhalmán háromszor választották meg polgármesternek.

Honismerettel már diákkorában foglalkozott, a helyi (azaz jákóhalmi) Horváth Péter Szakkör tagjaként. A falu jeles alakjainak élettörténetét – jószerivel ő tárta fel. Ilyen jeles ember pl.: Gubicz András ekegyáros, Fazekas Dávid betyár, de Hegyfoki Kabos meteorológiai megfigyeléseit sem hagyta kárba veszni. Jelentős szerepe volt abban, hogy a falu szülötte, Laki Ida műveiből állandó kiállítás legyen a településen.  

Fodor István – számtalan cikk, tanulmány mellett – három önálló kötetet írt. Grafomániája miatt helyi lapot is készített, és jószerivel tele is írta azt, de a Tájak Korok Kiskönyvtárat is gazdagította. Ő kezdeményezte elsőként, hogy a jászok történetének fontos eseményét, az önmegváltás napját, május 6-át, hivatalosan is a Redemptio napjává nyilvánítsák. Fodor István, a helytörténet ikonikus alakja is számos elismerésben részesült, a Jászságért Díjat ő is megkapta, de a Magyar Kultúra Lovagja is egyben.

Az ünnepség eseményeinek sorában jöttek a köszöntések, a tisztelet jeleként kisebb ajándékok és nagyobb csokrok átadása. Ebben minden jelenlévő részt vett, mert két nagyszerű embert jöttünk ünnepelni. A Jászság összes településéről érkeztek vendégek. A virágokból üzletet lehetett volna nyitni. A Jászság nevében Pócs János országgyűlési képviselő, Jászberény nevében Szatmári Antalné alpolgármester mondott köszöntést. Ő még azt is elárulta, hogy Julóka a várostól hamarosan átveheti majd a Pro Urbe Díjat is. És jöttek azok köszöntői, akik a sok évtized alatt tisztelői voltak/lettek az ünnepelteknek. Sorakoztak a helytörténeti/honismereti szakkörök vezetői, képviselői, mind mondtak köszöntést, gratulációt. Kladiva Imre apát-plébános atya is megtisztelte mindkét ünnepeltet egy köszöntéssel. Jelen volt dr. Barna Gábor – Pesten él, Szegeden professzor – egyetemi tanár is, és ő sem üres kézzel jött. Sisa József grafikus, festőművész pedig egy-egy alkotásával tisztelte meg a Jászság két ünnepeltjét.