A titokfejtés folytatódik a múzeumban
- Írta: Kiss Erika
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
Nemzeti ereklyénknek, a Jászkürtnek, vagy másként Lehel kürtjének titkait sok éve, évszázada kutatják a tudósok. Több érdekes, lehetséges történetet ismerhettünk meg már eddig is. Farkas Kristóf Vince történész is tartott már e témában előadást, s most újra a közönség elé állt. Mert újabb összefüggéseket, érdekességeket tárt fel kutatásai során. S ezzel még nincs vége, hiszen a technikai fejlődés eredményeként további vizsgálatok is hozhatnak még meglepetéseket.
A Múzeumi Esték sorozat iránt minden évben van érdeklődés, s ez nem változott idén sem. A Jászság szimbólumaként nagy becsben tartott ereklyét a 20. században több jeles tudós vizsgálta. László Gyula régész bizánci eredetűnek határozta meg a kürtöt, s ez sokáig tartotta magát. Ám újabb vizsgálati eszközök és eljárások is „születtek”, melyek más teóriák megfogalmazására adtak lehetőséget.
Abban a tudósok nem vitatkoznak egymással, hogy a jeladásra szolgáló kürt elefántagyarból díszesen faragott tárgy. Európában sok olyan műhely létezett, ahol ilyet készítettek, hasonló kürtöket sokfelé ismertek és ismernek a tudósok jelenleg is. Faragott, agyarkürt legalább 100 darab van Európában, így az összehasonlításra is van bőven lehetőség. A műhelyek pedig 11-12. században biztosan léteztek, ma már ezt is meg lehet pontosan határozni.
A hazai kutatók – Selmeczi László, Langó Péter – abban egyetértenek, hogy a mi kürtünk – amit Jász kürtnek hívunk – is a 12. században készülhetett. A faragások, a minták, is ezt valószínűsítik – sok a hasonlóság. Tehát az már régóta tudott, hogy nem a honfoglaló magyarok – és nem is Lehel vezér - hozta magával.
Farkas Kristóf Vince történész részletesen ismertette, hogy milyen kutatási teóriát állított fel, s vitt végig. Európában több kürt-faragó műhely is létezett. Így kiválasztott három, egymáshoz igen hasonlatos méretű és mintázatú, de nagyon is távoli műhelyekben készülteket, és igen aprólékosan összehasonlította azok mintázatát, s minden apró motívumát. A londoni, a pétervári és a Lehel kürt mintázatában - a szimbólumokban, az elrendezésben is - nagyon sok egyezőséget talált, s ezeket sorra kinagyítva meg is mutatta a hallgatóság előtt. Az elefántagyarak mérete, formája szinte adja a minták elhelyezésének lehetőségét is. A gazdag faragás pedig egyben a kort, annak stílusát is megmutatja. Így a kivetítőn láthattuk, mennyi az egyezőség vagy a hasonlóság.
Azt azonban a tudósok Európában máig nem tudják, hogy ki, hol és pontosan mikor készítette a vizsgálat alá vett kürtöket. Antik mintákat, szimbólumokat mutatnak a díszítő faragások. A görög és római kultúra jeleit láthatjuk a három, Farkas Kristóf által alaposan elemzett kürtön. Arab kulturális hatást is felfedezhetünk. Így a történész azzal zárta az előadását, hogy a Jász Múzeumban egy 12. századi, gazdag európai – dél itáliai - kultúra kincsét őrzik.
Az új megvilágításba került kürtről aztán folytatódott a beszélgetés. Mert azért van még sok nyitott kérdés. Elsőként az, hogy hol is készült, mert eddig kürt-készítő műhelyre még sehol Európában nem bukkantak a régészek. Azt sem tudjuk mikor és miként került Jászberénybe, de a 12. század biztosan mondható. Szóval van még sok nyitott kérdés, a régészek, történészek szorgalmasan dolgozhatnak a titkok megfejtésében a jövőben is. Kiss Erika
