Eric Clapton volt
- Írta: Kun Tibor
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
Eric Clapton volt az eredeti gitárhős. Clapton előtt a gitárosokra csak úgy tekintettek, mint az énekes mögött álló zenekar egyik tagjára. A rajongók nagy részének fogalma sem volt róla, ki hogyan játszott. Aztán jött Eric Clapton, és rombolóan jó játékával a rockkorszak egyik legnagyobb hatású gitárosává vált. A rock és a blues fúzióját megteremtő, gördülékeny, energiával és érzelemmel teli szólói, gitározásának szépsége és ereje miatt - miközben mindig kerülte a gitárhős pózt, csak zenélni akart - elhalmozták egy kamionnyi díjjal, elismeréssel, és ehhez társult a közönség máig nem múló szeretete.
Clapton minden zenésznél többet tett azért, hogy a blues is a popműfajok fősodrába kerüljön. Nem került oda, de ettől még Clapton maradt „a minden”, mindig volt elég muníciója ahhoz, zenekarban és szólóban is, hogy megerősítse szupersztári státuszát. Füstösre „csiszolt” énekhangja jól illik bluesos alapú, nyugodt, egyszerű, tetszetős kompozícióihoz. Az öreg bluesokban pedig feketén ragyog, fehér gitáros nála jobban azokat nem játssza. A hetvenedik születésnapja évében, 2015-ben beiktatták a Blues Hall of Fame (A Blues Hírességeinek Csarnoka) halhatatlan előadói közé.
Eric Clapton volt műsoron február első napjának estéjén a River bisztróban is. Az ő zenéjét muzsikálta a 2015-ben alakult EC70 Eric Clapton Tribute Band. A magyar bluesmezőny élvonalából összeállt, Clapton előtt tisztelgő zenekar egy hiányzóval érkezett: a gitáros-énekes Fekete Jenő távol maradt, mert betegsége kórházba kényszerítette. Akik viszont eljöttek - ismerve muzsikusi előéletüket, hangszertudásukat - senkit sem leptek meg azzal, hogy „claptonizmusból” is perfekt adnak elő. Mezőfi „Fifi” István dobolt, Pengő Csaba basszusgitározott, Nagy Szabolcs zongorázott, Kőmíves „Stone” András és Petendi Tamás gitározott. Tóth János Rudolf pedig a gitározás mellett énekelt is, azon a Hobo Blues Bandből és a Magyar Atomból jól ismert rekedtes, fátyolos hangján, már amikor hallatszott belőle valami. A többiek veszteségmentesen szóltak, aztán a végére az ének is beleállt a hangképbe, ahogy kell.
Clapton is, mint annyi régi rocksztár, bőven átlépte a nyugdíjkorhatárt, süketül, már nehezebben mozog a keze, de még 2019-ben is koncertezik, pedig 70 évesen abba akarta hagyni, de nem bírja abbahagyni, ha még így is kíváncsiak rá. Az EC70 Eric Clapton Tribute Band nem emlékzenekar tehát, egy élő legenda nagy dalait csűri-csavarja egy kicsit - amelyek jó része eleve átirat, mert fekete blueszenészek vagy J. J. Cale szerzeményei -, nem feledkezve meg a Creamben és a Blind Faithben elkövetett remekléseiről sem. Az egészséges Claptonmánia tünetei - az After midnight, a Cocaine, a Sunshine of your love, a Can’t find my way home, a Hoochie coochie man, a Crossroads, és a többi - kiültek a zenészek és a közönség arcára is.
A bluesrock öl és ölel, még ha nem is kap körbe mindenkit. Dave Gahan, a Depeche Mode (amúgy elég jó) énekese például irtózhat tőle, mert azt találta mondani, hogy bárhová is megy látogatóba, ha Eric Clapton-lemezt lát, azonnal távozik. Ő kimaradt, lemaradt abból, amiből mi most sem. Clapton meg lesz, van, volt.
