Jazzpop, kutya, énekkar
- Írta: Kun Tibor
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
A vendég zenét rendel, a zenész meg eljátssza. Így megy ez a bárokban, a presszókban, a kávéházakban, ahol a fényből hátrább lépő muzsikus-iparos egyetlen dolga a szimpla szórakoztatás, vér és veríték nélkül. Nehéz ügy. De a jazzistákra nem jellemző, hogy bekiabálásra kezdenének valamibe. Sárik Péter jazz zongorista triója viszont már a harmadik Jazzkívánságműsor-albumát jelentette meg 2018-ban, amelyen közönségkedvenc magyar pop-rock dalokat játszanak jazzesítve, Falusi Mariann énekhangjával „megvastagodva”. Ezt a lemezt hozták el Jászberénybe, a mozi nagytermébe, a márciusi nemzeti ünnep másnapján.
Mérget nem vettem volna rá, hogy közel telt ház lesz egy jazzkoncerten, akkor sem, ha előre tudható volt, hogy príma popjazz szól majd. És bizony, majdnem teljesen foglalt volt a háromszáz ülőhely! Minden zene másképpen és egyformán popzene, fölényesen könnyed profizmussal pedig megbízhatóan kisimul az összes gyűrődés. Erre érzett rá a nézőtéri kórus, a közönség lelkére meg a zenekar, nem nyúlt mellé senki. Az első számtól (LGT: Nem adom fel) az utolsó ráadásig (Piramis: Szállj fel magasra) ment a közös éneklés, és a végén standing ovation tört ki…
Cegléd díszpolgára, Sárik Péter mellett Fonay Tibor (bőgő) és Gálfi Attlia (dob) tette oda nagyon magát a nagyon jó Falusi Mariann mellé. Akiről két hölgy, hazafelé tartva a két részes, kétórás koncertről, azt mondta, hogy rikácsolós jazzénekes… A kutyájának bezzeg, akit - sok dal és némi kollegiális rábeszélés után - behozott a színpadra, hangját sem lehetett hallani… Mert mit csinál egy tanult énekesnő? Búg, ha popot énekel, hörög, ha metálban feszít, nyög, ha bluest vesz fel, rikácsol, ha jazzel fárad. Falusi Mariann (Mariska, Marika néni…) egyiket sem teszi, mert nincs rá szüksége, neki elég, ha megmutatja, eddig, és ne tovább, de onnan már tényleg nincs feljebb. Még a kifejezetten „férfiasra” írt számokban (Deák Bill Gyula: A felszarvazottak balladája, KFT: Balatoni nyár, Tankcsapda: Mennyország Tourist, Kispál és a Borz: Csillag vagy fecske, Fonográf: Viktória) sem hiteltelen az előadása, van a hangjában annyi erő, hogy átfordítsa „nőbe” a dalszöveget. A nemszeretem dalok - amelyeken még jazzesítve is fintorgok, a címeket hagyjuk, minek a kultúrharc - is gyorsabban felszívódnak a szervezetben, ha ő adagolja őket.
Vigyétek hírét, kérte a jazzel megszorongatott pop gazdája, Sárik Péter, hogy ez is jazz. Nos, én itt hírelem, hogy jazz volt, ravaszkodós, de jazz, az anyját! Nem tudom eldönteni, hogy lefele menjek vagy felfele, azt hiszem, mindenütt jó, de a legjobb útközben.
Fotó: Bíró János/jasznaplo.hu
