Soulbetyár, bluesbandita
- Írta: Kun Tibor
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
Nincs neve, de sokan vannak, akik tudnak mit kezdeni vele. Folk-blues, nem birkáknak, talán ilyesmi. Ha az elmúlt, közel húsz esztendőt nem egy sötét barlang mélyén, egy nagy kő alatt töltötte az ember, tisztában van azzal, kicsoda Ferenczi György, és miféle alapanyagokból gyúrta össze a zenéjét. A márciusi klubkoncerten, a jászberényi mozi galériáján Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák produkciójára bomlott a gondtalan fiatalság és a gondterhelt öregség, a középkorúakkal szövetségben.
Lehetett volna hosszabb a koncert. Jól dolgoztak, de dolgoztak már jobban is nálunk. Nem, messze nem rutinglitang volt, náluk soha, de hiányzott valami, valami kicsi stenk, ami vérprofizmuson túl van, ott, ahol a racka juh szakítja a füvet, és az Óperencián túl. Csalódottság, bú nincs, szerethetőek nagyon és bárhogyan, mert Ferenczi Gyuri még mindig, annyi év után is őrült. Őrülten jó, őrülten jól zenél, énekel, szájharmonikál, hegedül, és a többiek is élvonalbeli spílerek. Csattog a cajon, röfög a kürt, basszusgitár, mandolin és wurlitzer piano folyik bele a népzenébe, a soulba, a funkba, a bluesba. Az egész felett ott lebeg Ferenczi Gyuri mindennel fűtött herflijátéka, síró-vigadó hegedűje, és egy külvárosi kocsma James Brownjának énekhangja.
Petőfi, József Attila, Hendrix és James Brown a konyhában beszélgettek, italoztak, magukhoz vettek némi dzsangát, a hűtőszekrény körül ólálkodtak, és magyar népzenére repültek, meg a sajátjukra, ami néha - valamiért - baromira hasonlít a magyarokéhoz, érezte meg Ferenczi György. Aki ilyen adatközlők közé keveredik, felzabálja a zene. Zenei idézetek és megidézett népzenészek, mert Jimi Hendrix, Bob Marley vagy James Brown is a nép zenésze. A betyárját nekik! A Tetovált lány pesterzsébeti gyűjtés Kőbányáról, Billtől.
„Ha kiteszed a magyar zászlót, kirekesztő vagy, ha nem teszed ki, berekesztő.” Mi van? Közben John Lennon és Yoko Ono egy poszteren, a mozi egyik ajtaján, egy nagy táblát tesznek ki maguk elé, hogy War is over! If you want it…
Sűrű a levegő az emberektől és a zenétől, sebesen forog a magyar gőzös kereke, a ráadásban megint zúz és magával húz a Zöld erdőben de magos a juharfa… kezdetű szatmári (vokál: a Jászság Népi Együttes táncosai), amelynek az utolsó szakasza váratlan problémákat vet fel, legalábbis a gyermekvédelminek hazudott törvény és népszavazás fényében, vagy inkább homályában. A népdal szövegírója itt ugyanis tiltott területre merészkedik, és arról dalol, hogy „Hej, te, kislány, te, kislány, hány esztendős vagy te már? Tizenhárom meg egy fél, talán tizennegyed fél?” Nehogy már egy kiskorút akarjon megrontani! (Vagy még bizonytalan, nem döntötte el?) Nem áll le, folytatja, körülnéz, szexuális ragadozó, kihasználja a kiszolgáltatottságot, hogy „Hej, cigánylány, cigánylány, szép szeretőd van-e már? Az egész héten a másé vagy (másik változatban: az egész héten szurtos vagy), de szombaton meg vasárnap az enyém vagy!” Isten irgalmazzon nekünk!
A koncertről további fotókat találsz a Klubkoncertek a jászberényi moziban facebook csoportban Demeter Gábor jóvoltából.
