Jegyzetek egy szerelem és a kor margójára

A Naplóból készült előadást 2015-ben láthatta először a közönség Fischer Iván Lakásszínházában, a FILC-ben. A produkció Hámori Gabriella Jászai Mari-díjas színésznő (Jadviga párnája, Állítsátok meg Terézanyut!, Örkény Színház) és Seres Tamás rendező (több rockzenés koncertfilm direktora, egyebek mellett) közös munkája. A Napló szövegét harminc oldalasra húzták, nyolcvan percbe sűrítették. Nem akartak politikai áthallást, de amikor Hámori Gabriella egyszer csak kinyitotta a Főnix Műhelyház ablakát, és belekiabálta a város szombat estéjébe, amit Gyarmati Fanni a férjét és a lelkét szorongató hatalomnak címzett, mégis sikerült.

Gyarmati Fanni azért vezetett naplót, hogy megmaradjon, ami Radnóti Miklóssal (1909 -1944) történt. Tizennégy éves korában ismerte meg a költőt, huszonhárom éves volt, amikor házasságot kötöttek. A Napló bejegyzései regisztrációk, kommentárok, reflexiók, mindig szűkszavúan. Az első bejegyzés 1935. február 10-én, az esküvőjük előtt fél évvel, így kezdődik: „Olyan gyerekek vagyunk.” Az utolsót 1946. augusztus 9-én, nem sokkal azt követően veti papírra, hogy megbizonyosodott férje haláláról.

Naplóírás közben Fanni végig fegyelmezett maradt. Naplója annak is dokumentuma, ahogy egy fiatal nő íróvá válik, és elhallgat, amikor ez megtörténik. Életét annak rendelte alá, hogy segítse Radnóti költői érvényesülését. Egész nap tanított a gyorsíróiskolában, majd este társasági életet élt a férje mellett. Nem az zavarta, hogy Miknek, ahogy Radnótit becézte, nincs rendes pénzkereső munkája, hanem az, hogy keveset ír. Azért utálta - néhány kivételtől eltekintve - férje kortársait, legyenek bármilyen tehetségesek, mert ők publikálhattak, Radnóti pedig jóval kevesebbet náluk. Fanni otthonosan mozgott a költészetben, alkotótárssá emelte magát.

Az is megjelenik a Naplóban, hogyan élt egy értelmiségi, modern nő a Horthy-korszakban. A modern nők sportoltak, meztelenül napoztak, dolgoztak, művészettel foglakoztak, politizáltak, és a Napló női általában elkötelezett baloldaliak voltak.

Gyarmati Fanni nyíltan ír a szexről, a megcsalásról, a gyerekvállalásról. Férjével feltétlen őszinteséget fogadtak egymásnak. A barátaik magánéletébe is betekintést enged, a kor számos ismert figuráját élesen, kemény szavakkal bírálja.

Radnótit, aki magyarnak, baloldalinak és katolikusnak vallotta magát, zsidóként ölték meg. A zsidósággal egyikük sem tudott és akart azonosulni, mindketten vallástalan zsidó családba születtek. Úgy képzelték, kulturálisan lehet asszimilálódni, az egyre erősödő magyarországi antiszemitizmus ellenére is. 1943-ban keresztelkedtek meg, amikor már (a zsidótörvényeknek, a munkaszolgálatnak „köszönhetően”) ettől gyakorlati előnyöket nem remélhettek. Fanni nem akart zsidó gyereket szülni. Ekkor már zúdult rájuk a szenvedés.

Tizenegy éven át lehet követni Miklós és Fanni történetét. Fiatal, szép szerelmesek, akiknek az életét feldúlja a közép-európai történelem. Ők is hús-vér emberek voltak, kellemetlen tulajdonságokkal. Radnóti halála traumatizálta Fannit. Másfél évig várta, kerestette a férjét. A holttestet nem tudta azonosítani, de papírba csomagolva megkapta Radnóti személyes dokumentumait, közöttük a bori noteszt is.

Radnóti Miklós 1944-ben meghalt, Gyarmati Fanni még hetven évig élt, özvegyen. Radnótiról nem írt, rádióban, tévében nem szerepelt, csupán egyszer adott interjút a Népszabadságnak. Házasságkötésük után Budapesten, a Pozsonyi út 1. számú házban béreltek lakást. Fanni ott élt haláláig. Radnóti hagyatékát gondozta, tanított, kerülte a nyilvánosságot. Szembenézett azzal, hogy naplójában nyilvánosságra kerülnek életének másra nem tartozó részletei is, abortuszai, a szovjet katonák erőszaktétele, de semmit sem változtatott rajta, nagyvonalúan a publikálás mellett döntött.

Hámori Gabriella jászberényi előadása a Napló végével kezdődött. A Radnóti exhumálása utáni azonosítással. Fanni nem ismerte fel a férjét.

A Főnix Műhelyház padlójára koncentrikus körökben rakták le a nézőtéri székeket. Középen hely a játékra, és szőnyeg, amire ledőlhet, és egy szék, amin ülve erre-arra fordulhat a színész. A székek között utak a lábaknak, a léleknek és a mondatoknak. Itt-ott a színjátszónak foglalt helyek, H. G. néha lehuppant valamelyik néző mellé, egy-egy naplórészlettel. A színésznő körbejátszotta a termet, a csendet és a sötétet. Jött-ment, körbefordult, leült, lefeküdt, felkelt, levetkőzött, felöltözött. Kopogtak a szavak, mint a cipői, kopogtak a szavak, mint az eső, ezer szöget verve a közönségre.

A vége-kezdés után visszakanyarodtak a történet elejére, a Napló első, 1935-ös bejegyzéséhez. Aztán időrendben, erős húzásokkal előre a tragikus lezárásig. Az évek egybemosódtak, a hangok váltakoztak. A világgal és a kortárs magyar lírával képben lévő, modern nő hangja, az ironikus, gyakran gonoszkodó nő hangja, aki nem kíméli a közállapotokat, a társaságot, a barátokat sem, és a rajongva szerelmes nő intim, fájdalmas hangja, a féltve őrzött magánbűnökről és a személyes holokausztról. Közben ciripelt egy kis szomorú zene a rendező laptopjáról, Hámori Gabriella egy keveset zongorázott is, és jól kinyitotta az ablakot, és kiengedte rajta, amit ki kellett engedni. Az utolsó mondatok a Napló végéről a szomszédos terem ürességéből kéredzkedtek vissza: Győrből, Radnóti azonosításáról hazafelé, megálltak autójukkal a Duna-parton, és Fanni kísérői megfürödtek a folyóban. Fanninál nem volt fürdőruha, és neki, mondta, különben sem illik ilyenkor fürödni.

****

Főnix Pódium, 2021. november 20-án: Hámori Gabriella előadása Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni Naplójából, Seres Tamás rendezésében. Köszönet mindazoknak, akik helyettem is elolvasták Gyarmati Fanni Naplóját, és köszönet azoknak is, akik előbb látták a Naplóból készült előadást, mint én. Gyarmati Fanni megkérdőjelezhetetlenül hitt a férje költői tehetségében, a legjobbnak tartotta a kortársak között, és végigtekintve Radnóti életművén, nem is tévedett nagyot.