Valamikor lámpagyári dolgozók voltak

A szülők borzadva menekültek a Déryné Művelődési Központ nagyterméből. Akkoriban a P. Mobil hajtott a legrégebben a sikerért, és ők mondhatták magukénak a legfanatikusabb rajongótábort. A hivatalos intézmények ajtaján azonban nem nyertek bebocsátást, mert nem hajlottak a kompromisszumokra. Az első nagylemezük - a Mobilizmo - 1981-ben jelenhetett meg.

A P. Mobil szellemiségét, ha volt neki ilyen, mindvégig az alapító, Schuster Lóránt testesítette meg. Lóri hetvenegy éves, a zenekara ötvenegy. Schuster fekete bárányból lett fehér farkas. Nagyon fehér és nagyon farkas. Az öt éve kiadott, Kaptafa című - amúgy tagadhatatlanul szórakoztató - önéletrajzi könyvének hátlapján azt írja a szerzőtársa, hogy Schuster Lóri az egyetlen talpon maradt, hiteles (és a legmagyarabb) rockszemélyiség. Akitől mindenki megkapja a magáét. Ha megkapja, úgy kell neki, hadd kapja, ha állja. Nem hiszem, hogy van értelme „a legnagyobb élő magyar rocker” kategóriának, és azt sem gondolom, hogy a helyben járó örökmozgó, a magyar Perpetuum Mobile ötletmestere, Schuster Lóránt lenne az. Állhatatos volt, kitartó, mindig felkelt a padlóról. Írt jó néhány, figyelemre méltóan szellemes és többrétegű dalszöveget, ami azért a hard rock bandáknál viszonylag ritka, arrafelé inkább bombasztikus marhaságokkal operálnak.

A rock örök és elpusztíthatatlan, hirdeti Schuster minden P. Mobil-koncerten. A rock and roll művészi értelemben még él, de a népszerűségét tekintve halott. Csak a semmivel el nem tántoríthatók maradtak meg mellette, és ez ugyan még mindig bőven sok, de a mai generációkat egyszerűen nem érdekli a rockzene. Ezen a Schuster Lóránt által is megtalált „nemzeti hang” sem segít, bár a P. Mobil már a hetvenes évek végén megalkotta - Földes László Hobo szövegeivel - a maga öt tételes Honfoglalás-munkadarabját, amit csípőből nacionalistának bélyegeztek, és lemezre venni csak jóval később, az István, a király sikere után engedték. A fennállása fél évszázada alatt legalább ötven zenészt „elfogyasztó” P. Mobil életműve régóta lezártnak tűnik. Az örökségét széthordták.

Elfáradt a napsugár, szegény szentjánosbogár, rettenetes sötét, sötét van.

Talán 1978-ban hallottam először a P. Mobilt. Ebben az évben jelent meg az első kislemezük (Kétforintos dal / Menj tovább), amelyik benne volt a Csalogány presszó zenegépében. Az énekesmadárról elnevezett szolid szórakozóhely a főtéren, az első világháborús lovas szoborral szemben várta a kulturáltan édességezni, kávézni és konyakozni vágyókat. A közeli Székelybe jártam általános iskolába, zenei tagozatos iskola volt, de a Csalogány zenegépének kínálata túlmutatott a suli lehetőségein… Iskola után gyakran kerültünk arra, kétforintosokat dobáltunk a gépbe, néztük, ahogy egy kar felemeli a csillogó, fekete lemezt, a megfelelő oldalával leteszi egy tányérra, ráengedi a tűt, és lejátssza a kiválasztott számot. A Kétforintos daltól földbe gyökerezett a lábam. Ez a zene lett a szerelmem a földön és az egekben. („Mondá az Úr, hogy oh, yeah.”) Innen jutottam el addig a nehezen elűzhető unalomig, ami hatalmába kerített a legutóbbi P. Mobil-koncerten.

Az Ifjúsági Ház nagytermének egyik ablakmélyedésébe húzódtam, a bejáratnál vásárolt Kaptafát olvasgattam a mobilom fényénél, és rákerestem „az utóbbi idők sikerültebb dalainak” szövegeire, hogy tényleg jól értem-e őket… A Gyöngyök és disznók zsidózása-cigányozása (Mit hoz a holnap, nem tudhatod, a vasárnap helyett szombatot / Sündisznópörkölt, dögkútszelet, miért nem oltanak veszettség ellen embereket) Schuster Lóránt politikai szimpátiáinak ismeretében is meghökkentett. A zenekar jászberényi koncertjeit jó okkal kerültem az elmúlt években. Most sem vártam tőlük túl sokat, ez a buli is inkább olvasmány-, mint koncertélmény volt.

Te vagy a fény az éjszakában, gyere, dolgozz a lámpagyárban!

Ugyanitt a kilencvenes években láttam őket, Torgyán Józseffel meg a kisgazdáival osztoztak a termen: előbb Torgyán hangoskodott, aztán a P. Mobil. A Schuster-Sárvári-Zeffer-Tunyogi-Kékesi Bajnok-Németh Gábor felállás játszott, különbül, mint a mai formáció. Nem a szükség vitt rá, hogy megnézzem, milyen 2020-ban a Móóóbil. Azok után főleg nem, hogy a zenekar a Zenés randevú Balázs Palival című, nehezen értelmezhető tévéműsorban az Ismerős Arcok Nélküled című, félreértett táncdalát adta elő, ami Lóri szerint a lehető legjobb feldolgozása az eredetinek. Mi egy vérből valók vagyunk; Maugli és a dzsungel összes többi lakója. Ha ez a dal a határokon átívelő hazaszeretet szépséges metaforája, én nem vagyok magyar. Besuszterolták ebbe a koncertműsorba is, kommentár nélkül.

Az erőművek feladták, Aladdint a szellem mellé zárták, rettenetes sötét, sötét van.

A Radar előtt harminc percig a Guns n’ Roses duruzsolt a hangfalakból. Előzenekarnak ez is megtette volna. A színpadra állított, mérsékelten sikeres metálbanda énekese viszont jól érezte magát, és valamit elnézhetett, mert a feleslegesen hosszúra nyújtott műsoruk végén tapsra biztatta a ritkás sorokban elébe járuló közönséget: „Mindenki tapsol, csak a románok nem tapsolnak!”

A redőnyöket lehúzták, a gyertyákat elfújták, rettenetes sötét, sötét van.

Alaposan felfogatták a műsort a tavalyi Aranylakodalom-turnéhoz képest, mondta Lóri, amikor a felforgatásra érkezők már nagyobb számban taposták a fénytelen parkettát. Nem tudom, ez mit jelentett, mennyiben frissült vagy romlott a program, ha magamról beszélek, csak három dal (Metálmánia, Örökké szeress, Embered voltam) mellé álltam oda teljes szívvel, a többi ment a levesbe, a Szívpörkölt mellé, ami benne sem volt a setlistben. Szakadok és repedek, mint a liftet, leküldenek. Örökké szeress, egy perccel se tovább! (Elképesztő, az életmű legjobb sora!) Az Embered voltam pedig úgy szerelmes dal, hogy egy öreg kutyáról szól, akit az állatorvoshoz visznek elaltatni. A régi, nagy slágereket sós kútba tették, onnan is kivették, kerék alá tették, onnan is kivették, és ledarálták. Az újabb számok nem hagytak nyomot sem a ruhán, sem alatta. Játszották a Hobo Blues Bandtől a Tortát és a Kopaszkutyát, nyilván mert Schuster Lóránt élete főszerepét alakította a hasonló című filmben, de gyengén muzsikálták. A Lámpagyár üzemi zenekara régen jobb volt. Ráadást sem adtak, másfél óra után, szigorúan és AC/DC-re, összehúzták a függönyöket. Most mi legyen?

Te vagy a fény a lámpagyárban, világíts az éjszakában!

**

Október 16., péntek, Ifjúsági Ház: a P. Mobil bemutatta, Móóóbil, 50 év rock and roll, vendégzenekar a Radar. A régi P. Mobil-cédék továbbra is veszteségmentesek, maradj otthon!