Megfeszülni felesleges

A Liliput Hollywood az 1989-ben alakult Tankcsapda még 2019-ben megjelent 14. stúdióalbuma, amelynek turnéját a járványhelyzet miatt csak az idén nyáron lehetetett elindítani, és ezt a koncertsorozatot Jászberényben kezdték, sok kiéhezett tankcsapdás előtt. Egyúttal a felújított jászberényi szabadtéri színpad nem hivatalos átadója is a Tankcsapda-lemezbemutatóhoz kapcsolódott. A szabadtéri színpad, amely majd Székely Mihály operaénekes nevét viseli, vérfagyasztó új kerítést kapott, mintha egy karóba húzás évekkel ezelőtt hátrahagyott kellékeiből állították volna össze, új értelmet adva a nyárspolgár kifejezésnek…

Előzenekar híján, pontosan a meghirdetett időpontban, fél kilenckor keverték le a hangfalakból szordínóval kitüremkedő metált, és két piros-fehér-zöldben világító lámpasor között megszólalt Máté Péter „Ez itt az én az én hazám” című dala… Gegnek szánták, vagy „ellen-Nélkülednek”, rejtély maradt, a közönséget nem érdekelte. Az Ismerős Arcok szénné égetett száma elég Máté Péter-es, Máté Péteré viszont legalább egyértelműen olyan-amilyen. Semmilyen. Aztán volt még egy kis esztrád, és a Tankcsapda belevágott a népnevelésbe.

Az a kurvakibaszott nyolc és fél hónap koncertnélküliség, ilyenje még sosem volt 32 év alatt a Tankcsapdának, de most újra köpünk rátok, Jászberény, mondta megkönnyebbülten Lukács, a híres debreceni evangélista. Megint bekaphatjátok a horgot, a polgármester is. (Egy tavaly májusi kormányrendeletet mintha csak a Tankcsapdára szabtak volna, vagy csak hatalmas mákja volt a zenekarnak, hogy pont arra a két napra szervezett autós koncerteket, amikor a kormány megengedte. Megmagyarázták, hogy soha nem politizáltak, nem is fognak, nem lesznek fideszes zenekar, és az őket egyébként is sokat kritizáló újságírókat és portálokat meg elküldték az anyjukba. Bármi is történt a háttérben, nagyon rosszul vette ki magát, hogy az „örök lázadókat” hírbe hozták a hatalommal.)

A fejnehéz (értsétek: Lukács-központú) Tankcsapdát nem a kifinomultan bonyolult zenéje miatt szeretjük, ha szeretjük, és ha még mindig. A szöveg mozgatja, a dühös-szellemes-érzékeny szöveg húzza ezt a kőegyszerű bandát - Lukács játéka azokat igazolja, akik szerint a basszusgitár egy bullshit hangszer -, és éppen az újabb szövegek támadnak egyre laposabb szójátékokkal. Pedig egy igazán tehetséges rockzenész evangelizál, hirdeti az igét, a főnevet, a melléknevet. (Kedvenc evangélistáim még: Máté, Kun és Linda Evangelista, kanadai szupermodell.) Megúszásra játszani, és már csak műfüves pályán, ha ügyesen intézik, jól jövedelmez, de az, hogy "a világ pusztul, mindenki posztol, közben nem látunk a kosztól", egy kicsit vékony. Abszolút lakossági lett a zenekar, jelen van az otthonokban, mint a háztartási keksz.

Az utolsó Tankcsapada-lemez (Mindenki vár valamit), amit végighallgattam, amiről még tudok idézni, tizenöt éve jelent meg. Az utána következők nyom nélkül átfolytak rajtam. A jászberényi koncert dalai főleg ebből, az általam érdektelennek tartott időszakból kerültek ki, bár úgy is lehet nézni, hogy a zenekar bátran dobott félre „örökké kötelező” koncertdarabokat, talán öt ilyet játszott el, és inkább a ritkábban elővetteket, vagy az újabb számait tolta előre. Tűzijátékkal, fénynyalábokkal, három halálfejes, afféle Iron Maiden-es molinóval körítve. Jézussal a kereszten, meg kígyóméreggel.

A zenében az a különös, hogy az agyon kívül valójában nem is létezik. Más kérdés, hogy a koncert elején, egy rövid ideig a basszust és a dobot a beleimben éreztem. Gyorsan elmúlt, sajnos. Hiába a jóságos támogatók pénzén vett királyi cájg, ha a dalszövegeket alig érteni, és csak egy közepesen szar rockmasszát kapsz a gyomrodba és a fejedbe. A többi testtájék már nem is számít.

Az Adjon az ég lecsengése után, ahogyan az egész koncert alatt, a három zenész boldogan fürdött a fényben és a közönség szeretetében. A két óra végén a Rocky filmzenéje (Gonna fly now), egy diszkófunky ’76-ból adta tudtára a rajongóknak, hogy ráadás nincs, irány haza. Nem ezért ültem csalódottan a nézőtér közepén, a Rolling Stones-turnépólómban. Idegen a cowboyok között.

***

Tankcsapda: Liliput Hollywood turné, Jászberény, 2021. június 18., péntek. Lázadni csak pontosan, szépen. Úgy nem érdemes.

Fotó: Gémesi Balázs

A szerző korábbi cikke a 2015-ös berényi koncertről: A másik ajtón mentek be