Nincs idő meghalni
- Írta: Kun Tibor
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
Nem érünk rá semmire, nőre, borra, zenére sem, csak szert teszünk rá. Amíg a Pribojszki Mátyás Band ilyen halálian jó, nem is kéne meghalni. Pedig már nem is így hívják a zenekart, 2018-ban, tizenöt év és harminc ország bejárása után, nevet változtattak, hogy inkább Jumping Matt & His Combo (Ugrálós Matyi és az ő kicsiny - amúgy meg igenis nagy! - zenekara), utalva a szájharmonikás-énekes becenevére és egyedi játékstílusára. Meg arra, hogy sem napnyugaton, sem napkeleten nem nagyon bírtak a Pribojszki névvel; Playboyszki, egyszer ezzel a találmánnyal lepték meg Mátyást. Annyi teljes bizonyossággal állítható, hogy ez a zenekar, változó felállásban, az állandóságot Pribojszki Mátyás és a gitáros, II. Szász Ferenc jelentette, az elmúlt másfél évtizedben négy helyszínen (a Tiszti klub pincéjében, az LVG udvarán, a szabadtéri színpadon és a mozi emeletén), legalább hétszer játszott Jászberényben. Emlékezetesen.
Ismerjük, hogy „ugrálni akarok, vadul ugrálni, a nyomorult mennyeket akarom látni” és azt is, hogy mi következik „a halálugrás végén, a túlvilági tévén”, és most már az is világos, mi az a west coast jump: autentikus és kortárs blues, boogie-woogie, swing, rock and roll, soul és funky együtt. Mindaz, ami Pribojszkiék földközelinek egyáltalán nem nevezhető zenéjébe sűrűsödik. Ahol a disznók bluest röfögnek. (Grunting Pigs, a zenekar belteste, a második műszak, a Pribojszki-Szász akusztikus blues duó disznótorosa, ehhez is volt már szerencsénk Berényben.) Ez a jó hangulatú, fejbe-, lábba- és szívbevágó bluesmuzsika az amerikai szájharmonikás, fehér bluesman Charlie Musselwhitetól egy walesi szénbányász fiáig, Sir Tom Jonesig, számos külföldi és hazai előadónak - és közönségnek - bejön. És szívesen mutatkoznak együtt az ugrálós Pribojszki Mátyással és az ő kombójával.
Legutóbbi, 2018-as lemezüket, Dressed up a címe, a Pénzügyőr Zenekar fúvósaival vették fel. Több amerikai és nyugat-európai bluesorgánum foglakozott vele, és pozitív kritikákat kapott. A banda dalait rendszeresen játsszák európai és amerikai rádiók. Itthon ez nem annyira megy, de ez egy ilyen ország.
Azonban egyáltalán nem mindenki gondolja úgy errefelé, hogy a blues minek, úgyis hátrafelé lejt, annyira szomorú. Mindig csak a balsors. Létezik egy hazai kisebbség, a blues népe, amelynek jászberényi képviselői - szinte hiánytalanul - megjelentek a moziban a Jumping Matt & His Combo / a Pribojszki Mátyás Band aktuális buliján. És zengett Matthias Pannonius dicsérete. Eddig főleg angolszász földön termettek a blues szájharmonikásai, egy ideje már Pannónia is ontja a szép herfliseket, itt ez a Matt, sokan becsülik, játéka egyre dicsőbb, általa is híres e föld… (Azon ne rugózzon senki, hogy Matyi inkább Hunniában, Békéscsabán született, a blues mélyről jön, és különben is: hogyan másképp kerülhetett volna ide ez a sápadt parafrázis…)
A koncert csúcspontjai a soulos, funkys részek voltak, pincefeketén játszottak, odacsapott a dobos, Molnár Dániel és a basszusgitáros, Csizmadia László is. Az összes csillagot lehozta, a gyertyákat elfújta az amerikai élményekkel átitatott Bessie Smith-dal, az Ain’t nobody’s business if I do, a saját lélektolvaj, a Soul stealin’ mama, és a 2017-es VeszprémFesten II. Erzsébet léha lovagjával, Tom Jonesszal előadott Strange things happen everyday péntek esti változata, hiszen minden nap történnek furcsa dolgok, nincs idő meghalni.
*****
Klubkoncert a Lehel Film-Színházban, július 17-én: a Jumping Matt & His Combo, vagyis a Pribojszki Mátyás Band zenélt, frankón. A címet egy, a koncert közben véletlenül megpillantott moziplakátról kölcsönöztem. A film a James Bond-széria 25. darabja, de nem baj.
Zagyvaparty Fesztivál - Háromszoros hurrá
