Az 1956-os forradalom nemzetközi visszhangja

A Nagy Imre Társaság tagjai idén helyi középiskolákban is szerveztek megemlékezéseket októberben. A múzeumi estén pedig négy előadásban hallhattunk a magyar forradalom nemzetközi megítéléséről. Elsőként Goda Zoltán foglalta össze az olaszországi visszhangot. Hazánkban 19 olasz sajtómunkatárs dolgozott 1956 őszén. Közülük hárman kommunista lapok tudósítói voltak.

Az olaszok híradása szerint „Mindent elsöprő, fékezhetetlen népmegmozdulás” zajlott hazánkban. Volt, amikor felkelésnek írták le a történteket, máshol az jelent meg, hogy a régi rend tagjai, egykori bárók, gazdag birtokosok tértek vissza. A szocialista Avanti c. lap november 5-én egy teljes újságoldalt írt tele a magyar eseményekkel. Részletesen beszámoltak Kádár János hatalomba lépéséről, de azt is leírták, hogy „a fasiszták akarták a hatalmat átvenni”. Az is megjelent a hírek között, hogy „a szovjet csapatokat – a helyzet normalizálása után – kivonják Magyarországról”. Más, téves hírek is megjelentek az olasz lapokban – hiszen káosz volt akkor az országban. Nagy Imre is szerepelt a lapokban, olyan hírrel, miszerint letartóztatták. Az bizonyos, hogy a kaotikus állapotokat így vagy úgy, de az olasz lapok is tükrözték. A Vöröskereszt sokakat segített abban, hogy Olaszországba menekülhessenek 1956 őszén. Így kapott segítséget – az 1956-ban még gimnazista – Pintér Lajos is, aki orvosként és ma már veronai konzulként is segíti azóta honfitársait.

Dr. Magyar Levente – kinek sorsába az ’56-os forradalom jelentősen beleszólt – Jászberény egykori polgármestere a franciaországi híradásokról adott számot. Fotóriporterek és tudósítók érkeztek Párizsból is. Kifejtette, hogy a magyarok forradalmának híre meglepte a franciákat, akiknek jelentős része baloldali érzelmű, gondolkodású volt. Az egyik francia fotóriporter Budapesten halálos sebet kapott, óriási temetése volt, amit tüntetések sorozata követett Párizsban. A véres magyarországi atrocitásokról a francia sajtó rendre beszámolt. A közvélemény is változott, s a menekültek befogadása is elkezdődött. Nincs pontos adat, de mintegy 15-30 ezerre tehető a befogadott menekültek száma. „Az év embere” 1957-ben a magyar forradalmár lett Franciaországban. Nagy Imre kivégzése után síremléket emeltek tiszteletére, és a Francia Nemzetgyűlés minden évben koszorút helyez ott el. Magyar Levente megjegyezte, hogy a magyar kormány sose koszorúzta meg ezt az emlékhelyet! Igaz, kommunista volt, de ’56-ban ő volt a miniszterelnök – és vállalta a mártírságot, az életét adta hazájáért.

Az angolszász sajtóhíreket Metykó Béla nézte át. A lapokban egyértelműen az jelent meg: Szovjet támadás Magyarország ellen! Borzasztó tragédiákat is bemutató fotók sorozata jelent meg a brit lapokban, a romos utcák, halottak képeivel. A Time Magazinban az Év Embere a magyar forradalmár lett. Nixon – aki ekkor még csak alelnök volt az USA-ban – Ausztriába utazott, hogy a magyar menekülthullámról tájékozódjon. Sőt, a határszéli Andau-ba is elment, ahol a legtöbb – mai tudásunk szerint 70 ezer – menekült átjutott a határon (fotónkon a határt összekötő andaui híd látható már felújított állapotban). ’56 tragédiája egy egész generációra hatott. Az amerikaiak számára pedig az első TV-s élményt is adta, mert a képernyő előtt ülve láthatták az európai eseményeket, a szörnyű tragédia képeit.

Besenyi Vendel a hazánkkal határos szocialista országokban kialakult helyzetértékeléseket, híreket foglalta össze ’56 kapcsán. A magyar eseményekről a legtöbb írás, tudósítás Lengyelországban jelent meg. A lengyelek a magyarok forradalmával szolidárisak voltak, hiszen éppen a lengyel helyzet miatt, annak támogatása kapcsán indultak el a magyar események. A németek úgy értékelik ’56-ot, hogy a német újraegyesítéshez ez volt az első lépés! Inkább csendes egyetértésben nyilvánult meg akkor a hozzáállásuk, mert a magyarokkal nyíltan szimpatizálókra megtorlás várt. A szomszédos országokban jelentős számú magyar kisebbség élt, ami nagyon nehéz helyzetet teremtett ’56-ban. A belső elhárítás működött, nem volt könnyű a helyzete a határon túli magyarságnak. Ungváron a szimpatizálókat – 840 főt – bebörtönöztek. Szlovákia déli részén a visszatérésnek örültek volna a legjobban az ott élők. Romániában is a csendes egyetértés volt a jellemző. Az ottani magyarság 1957-ben államcsínyre készült, de törekvésük elbukott és súlyos börtönbüntetéseket szabtak ki mintegy 15 ezer magyarra. Jugoszláviában is együttérzés volt a jellemző 1956-ban. A déli határon mintegy 20 ezer menekülő tudott átjutni, s új életet kezdeni a világ más részén.

Az est mindenképpen a magyar tragédia sokoldalú felidézését fogta össze. Az is elhangzott, hogy voltak, akik emberként viselkedtek, és segítettek a magyar menekülőknek. Bizonyára nem véletlen, hogy az olasz Lazio focicsapat indulója – „Avanti ragazzi di Buda” – ma is a forradalom motorjait, a „budapesti srácokat” élteti!