A rock and roll költészet napja
- Írta: Kun Tibor
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
„Hail, hail rock and roll / Deliver me from the days of old.” Sokáig éljen a rock and roll, megszabadít a tegnaptól! John Lennontól tudjuk, hogy a műfaj legnagyobb költője a 2017-ben, kilencvenegy évesen elhunyt Chuck Berry volt. A Beatles és a Rolling Stones is tőle tanult, pályájuk kezdetén sok dalát játszották. Aztán a sajátjaikkal felzárkóztak mellé, és meg is előzték a fekete amerikai gitárost, de soha nem hagyták maguk mögött. A brit nagyságok komálták Berryt, micsoda véletlen! Halálhírére Keith Richards – aki nem látta még ezt az arcot, sürgősen szerezzen be egy „Kezdjük az alapoktól!” című, rocktörténeti brosúrát – nehezen talált szavakat: „Az egyik vezérlő fényem hunyt ki.” Mick Jagger, Richards tettestársa bevallotta, hogy teljesen odavoltak Chuck Berry, Muddy Waters, Fats Domino és Bo Diddley zenéjéért, nem tudva, mit jelent, amit énekelnek, csak azt érezték, hogy gyönyörű. Gyönyörű dzsungelzene, a legigazibb dolog, amit valaha ismertek.
Idővel a fekete tanítókból és a fehér tanítványokból is rocklegendák lettek. A zenéjükkel vizet fakasztottak, hogy csillapítsanak sokféle szomjúságot. Mai követőikből két együttes, a Stoned és a Chuck Berry Emlékzenekar október 13-án, pénteken bevette a jászberényi mozi kisebbik koncertszínpadát. Az is bolond, aki rock and roll zenésznek áll Magyarországon, de ezek a fiúk nem most kezdték, például Závodi János (Mini, Kex, Piramis, Hobo Blues Band, és nem teljes a sor) az idén 70 éves. Nem rocksztárok, elérhető, a közelünkben élő, remek muzsikusok jöttek, akiket bátran meg lehet lapogatni, és nyugodtan szembe lehet dicsérni a kocsmapultnál. A rocksztár az, aki távol van, és nagyon csillog. Elérhetetlen, ezért képzeljük róla azt, hogy jobb nálunk.
A világ legjobb rock and roll zenekarának lenni elég nagy sztárság, és a Stoned 100%-ban Rolling Stonest játszik. Jól adják a Rosszak Bandáját. Ez csak rock ’n roll, de nekik és nekünk is tetszik. (It’s only rock ’n roll, but I like it, hogy a poéta anyanyelvén szóljunk.) Keretbe foglaltak másfél tucat Stones-slágert, nagyokat, kisebbeket és nem slágereket. A keret a Rolling Stones 1981-es USA-turnéján készült, Still life című koncertlemezről való: a nyitány Duke Ellington és zenekara, a finálé Jimi Hendrix, az amerikai himnusszal. Bekerült a Stoned dalrendjébe a Stones tavaly decemberben megjelent, csak feldolgozásokat tartalmazó blueslemezéről a Just your fool is. („A bolondod vagyok, nem tudok segíteni magamon” – kesereg teli szájjal Mick Jagger.) Az ötvennégy éve úton lévő Rolling Stones a szeptembert és az októbert európai koncertekkel szórta tele; nem akarják abbahagyni, amíg bolondulnak és fizetnek értük. „Tizenkilenc éves korom óta azt kérdezik, ez lesz az utolsó turném?” – méltatlankodott már 1975-ben Jagger.
Amikor a Rolling Stones Chuck Berryt játszik - videó
A Chuck Berry Emlékzenekar a dobost, az egyik gitárost és a zongoristát (Nemes Zoltánt) a Stonedból „kölcsönözte”. Egy olyan ember dalaihoz ragadtak öten gitárt, aki az ötvenes évek közepétől korábban nem használt harmóniákkal dolgozott, és rövid, gyors riffeket játszott változatos stílusban. Berry – gitárosi és dalszerzői képességeihez mérhető – nagyszerű énekes volt. Rendkívül tisztán adta elő ötletgazdag, új kifejezéseket és szójátékokat tartalmazó szövegeit. Kacsajárással szólózott, az amerikai fiatalokat érintő problémákat feszegette számaiban. Fekete zenészként lett sikeres és gazdag, a zenéjétől bezsongott fehér muzsikusok pedig nála is sikeresebbek és gazdagabbak…
„Chuck Berry után senki nem mer felmenni a színpadra” – állapította meg a hatvanas években Brian Jones, a Rolling Stones első halottja. Jászberényben Fekete Jenő, Boda Gábor Zivatar, Závodi Janó és a többiek bátran felmentek, és Chuck Berryt játszottak, nem meglepő módon, nagyon jól, és beleakadtak néhány bluesba is. Mélységesen szép és szépségesen mély zenék szóltak. Nem esett volna rosszul, ha jobban szólnak. De így is megmozgatták, aminek mozognia kellett, volt a zenéjükben lélek, erő és mojo. A mojo mibenlétéről máshol már nyilatkoztam, itt és most legyen elég annyi róla, hogy van két privát kedvencem Chuck Berrytől, a Come on és a Carol, és ezek a számok ezen az estén kimaradtak a merítésből. A Rolling Stonestól szerettem meg őket, egy bakelitet gyilkoltam miattuk évekig, mert egyből átjött belőlük a „modzsó”, hogy mit szaval olyan arcátlanul Mick a lányoknak.
Fotó: jasznaplo.hu/Bíró János
