Minden rockzene története, a magyar rockzenéé is, tele van túlzásokkal, és ezek a túlzások mindig jól állnak egy-egy előadónak. Takáts Tamásról (ének, gitár, szájharmonika), például, túlzás lenne azt állítani, hogy blueszenész, de jól áll neki, amikor a saját és mások bluesait életre kelti. A rock and rollról nem is beszélve.

A magyar rockzene történetét - magyarock, férfiak és asszonyok, Árpád népe, hej! - tárgyaló kétkötetes, alapos munka Takáts Tamás blueszenekarának munkásságát meglehetősen sommásan ítéli meg. Azzal kezdi, hogy csak jobb híján sorolhatók a blues kategóriába, és úgy folytatja, hogy harsány, mókás és felszínes kocsmazenét játszanak. Az a kisebb tömeg, amelyik a nemzeti ünnep másnapján megtöltötte a jászberényi mozi galériáját, mert kíváncsi volt a Takáts Tamás Blues Band koncertjére, ennél valószínűleg árnyaltabban és lelkesebben fogalmazta volna meg a véleményét a banda korábbi és aznapi teljesítményéről.