Háromszor adja vissza – a JFC legutóbbi mérkőzései 3 az 1-ben

A fakó két árnyalata

A labdarúgó NB III. 14. fordulójában a DVSC fiataljai vendégeskedtek Jászberényben. A napsütötte kora délutánon a JFC a hétközi, Tiszafüreden aratott 2-1-es győzelem után tovább javította volna még mindig negatív mérlegét.

Egykoron az NB I. hátországa a tartalékbajnokság volt, ahol az akkoriban fakónak hívott második garnitúrák léptek pályára, sokszor ismert spílerekkel soraikban, akik épp kiszorultak az „egy” keretéből, hol büntetésből vagy épp sérülésből kifolyólag. Néhány éve az MLSZ azt látta jónak, ha a harmadosztály mezőnyébe nevezteti az élvonalbeli gárdák közvetlen utánpótlását, így kerültek nagy múltú csapatnevek az aktuális ellenfelek sorába. Idén például az Újpest, a Diósgyőr, a Békéscsaba is Német Gyula legénységének vetélytársa, szombaton pedig a „kis Loki”érkezett az aktuális bajnokira. Az elmúlt szezonok gyakorlatával szakítva, már alig van visszajátszó az első osztályú keretekből, valóban a fiatalok próbálnak beleerősödni a felnőttek futballjába. Elnézve a kezdéshez felállókat, nem volt ez másképp ezúttal sem. Igaz, ebben a szezonban berényi oldalon is elég sok az utánpótláskorú játékos, talán ennek is betudható a hullámzó teljesítmény. Mindenesetre jó ideig inkább mezőnyjátékkal telt az idő, egy-két hazai lehetőséggel, melyeknél a Jászberényből indult tehetséges kapus, Ecsegi Zsolt Máté mutathatta meg remek képességeit. Az érte is szorítók talán a döntetlennek örültek volna a legjobban ezen a napon, ám a félidő derekán, egy jobb oldali beadást követően, az érkező Erdős 18 méteres lövése gellert kapott egy védőn, és behullott a kapuba (1-0). A második játékrészben sem adódott túl sok ziccer egyik oldalon sem, az utolsó húsz percben viszont beszorult a JFC, a sérüléssel bajlódó Szöllősinek is – miután már nem maradt cserelehetőség – pályán kellett maradnia. A hazai kaput védő, és szintén magabiztos teljesítményt nyújtó ifjú, Hajnal Dénes sérülése miatti csere kapcsán nyolc perc hosszabbítást kellett kihúzni, de sikerült. A lelátó népe értékelte a kiküzdött sikert, a „Szép volt, fiúk!”, valószínűleg, a küzdőszellemnek szólt, mert ezen a napon a debreceni fakók ellen ez a kissé fakó teljesítmény is elég volt a három ponthoz.

Labdarúgó NB III., Keleti csoport, 2021-2022., 14. forduló:

Jászberényi FC – Debreceni VSC II. 1-0 (1-0)

Gól: Erdős Gábor a 35. percben.

Szőrös Zoltán

 Álmos beletörődés

Harminckét éve kiszerettem a Vasasból. A Vasas futballcsapatából, amelyik ugyan hatszoros magyar bajnok és négyszeres kupagyőztes, de bajnok legutóbb negyvennégy éve, kupagyőztes pedig harminchat éve volt, és jelenleg másodosztályú.

Az általános iskola első osztályában beszereztem a Vasas gombfocicsapatát, hogy a napköziben, szigorúan a házi feladat megírása után, beszállhassak gombfocizni a padok tetején. A Vasas maradt nekem, mert a többi neves, magyar klub már elkelt. Az osztálytársaim előbb vettek gombfocistákat a Bercsényi úti iskola oldalához tapadó, kis trafikban.

Később drukkolni kezdtem az angyalföldi piros-kékeknek, követtem az eredményeiket, a rádió körkapcsolásos közvetítései közben vonalzókat és ceruzákat törtem izgalmamban. (Életem első magnókazettája is ezzel kezdődött: „Kedves hallgatóink, körkapcsolás következik bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről, a vezető riporter…”) Különleges élménynek számított, ha eljutottam Budapestre, egy Vasas-meccsre, a Fáy utcába vagy a Népstadionba. A csapat néhány válogatottjával - Mészáros Ferenccel, Kiss Lászlóval, Zombori Sándorral - „leveleztem” is, dedikált fényképeket kaptam tőlük.

Aztán beleuntam a sikertelenségbe. A rendszerváltás környékén elegem lett abból, ahogyan a csapatot, a klubot tönkretették. 1989 júniusában a Vasas majdnem kiesett az „élvonalból”. (Ez a bravúr a kétezres években többször is sikerült nekik, de akkortájt egy ilyen lehetőség még újdonságnak számított.) Azon a nyárelőn Szegeden játszottak osztályozó mérkőzést a SZEOL-lal. A régi SZEOL-stadion, a Felső Tisza-parton, csurig megtelt nézőkkel, jó okkal, hiszen az első találkozó, Budapesten 1 - 1-re végződött, tehát, az idegenben rúgott gólnak köszönhetően, a másodosztályú szegedieknek egy kényelmes 0 - 0 is elég lett volna a feljutáshoz. Így is alakult, a 90. percben még két nullát mutatott a szegényes eredményjelző tábla, a közönség ünnepelt. Félig én is szegedi voltam abban az időben, előtte kaptam kézhez a diplomámat a Juhászképző Tanár Gyula Főiskolán, de a Vasas - akkor még, már nem sokáig - közelebb állt a szívemhez. A mérkőzés utolsó percében egy reménytelen ívelés szállt a szegediek 16-osára, a hazaiak Szabó Gyula nevű labdarúgója, szakállas, marcona fiú, felugrott a 11-es pont tájékán, sehol körülötte Vasas-játékos, és látványosan beleütött a labdába… Felpattantam a helyemről, 11-es! - kiabáltam. Senki nem állt, senki nem kiabált a lelátón rajtam kívül, döbbenten ült több ezer ember. Gyorsan és csendben visszaültem a helyemre. Miután a 11-est Szabadi (Szambadi) begurította, a bíró lefújta a meccset. A botrány nem maradt el. A Vasas játékosai és edzőjük, a „nyelvművelő” Mészöly Kálmán - világklasszis futballista és sikeres szövetségi kapitány volt - hosszú órákig remegtek az öltözőben, míg végre kiszabadulhattak. A SZEOL-pálya mellett egy fűrésztelep működött. A falábak a legjobb helyre kerültek. A Vasasból ennyi elég is volt.

A jászberényi foci addig is megtalált, és innentől már érdekelt is. Urbán Miklós (szintén Vasas-drukker) barátommal idegenbe is elkísértük a jászberényi csapatot, kerékpárral, zászlóval. 1992 és 1996 között 44 idegenbeli mérkőzésre bicikliztünk el, közel 5.000 kilométert kerekezve… Ezzel bekerültünk Hoffer András: Jászberényi futballkrónika 1983-2000 című könyvébe, a 402. oldalra. A mi fotónk alá egy olyan fényképet illesztettek Puskás Öcsi bácsiról, amely az 1997-es, jászberényi látogatásakor készült. Ennyibe került, hogy egy lapon említsenek bennünket a legnagyobbakkal.

A mostani, friss „Vasas-élményért” nem kellett messzire menni, kupameccset játszottak Jászberényben, a JFC-vel. Ez a Vasas semmire nem jó, legyen bár mögötte fényes, új stadion és sok pénz. Legyenek bár feljutási álmaik, lelkes szurkolóik - százegynéhányan Berénybe is eljöttek velük -, legyenek sokan a csapatból, akik többszörösen megjárták az „élvonalat” vagy a válogatottat, esetleg külföldön is profiskodtak, ha egy alacsonyabb osztályú csapat ellen megelégednek annyival, amennyit Jászberényben kitettek a pályára.

Gyenge kupaszerda volt, de erről nem a jászberényiek tehettek. A hazai közönség nem támasztott túl nagy elvárásokat a csapatával szemben, reálisan értékelték a látottakat: a fiúk megpróbálták, igyekeztek, oszt’ kiestek. Megtapsolták őket a meccs után.

„Ugye, hogy a középhátvéd cigány? Füstölt csülök…” De ez is csak olyan bágyadtan szólt a nigériai származású Otigba Kennethnek, megszokásból, mindenmeccses tahóság, ha a pályán nincs más látnivaló. „A Vasas csak a bal oldalon támad. Angyalföld mindig baloldali volt…” „Te, szégyenfolt!” Az első félidő végéhez közeledve Balajti váratlanul mutatott valamit a tehetségéből (tagja volt a 2009-es, U20-as labdarúgó-világbajnokságon bronzérmet szerző magyar válogatottnak): két húzásból megcsinálta magának a lövőhelyzetet, és 18 méterről Bonica kapujának bal oldalába vágta a labdát. Erő és ész is volt ebben a lövésben. Majdnem sikerült a JFC-nek gólnélkülire küzdeni az első félidőt, és összehoztak egy igazi gólhelyzetet is, de túl sok Vasas-lövés kerülgette a kapujukat ahhoz, hogy az egyik ne akadjon be. Beakadt.

A második félidőben a Vasas nem nagyon akart mást, mint szép időben továbbjutni. „Nem egy szinten vannak, Béla?” Kérdezte egy hazai néző a szomszédjától a 70. perc tájékán, a napfényes semmit látva. „Minek áll vissza a Berény, kapnak még kettőt, nem mindegy?” „A Vasas? Ennyit tudnak, szenvedés nekik az élet.”

Mintha a labda is élvezte volna az ajándék napsugarakat, és álmosan beletörődött, hogy rosszul bántak vele.

**

MOL Magyar Kupa, 4. forduló, a legjobb 16 közé jutásért:

Jászberényi FC - Vasas FC 0 - 1 (0 - 1)

Gólszerző: Balajti Ádám a 39. percben.

 Kun Tibor

„Amiért jöttünk, megvolt”

A mérkőzés után a jászberényi drukkerek elégedetten sétáltak a kerékpárjukhoz, az autójukhoz: „Nem kellett idegeskednünk, amiért jöttünk, megvolt. A beszólások sem maradtak el, tartanunk kell a színvonalat, igaz-e...”

A Tállya KSE vendégeskedett a Jászberényi FC-nél, és 5 - 2-s vereséggel távozott. A JFC-nek nem szakadt meg a jó szériája, ez volt sorozatban a negyedik bajnoki győzelme. Korábban a Tiszafüredi VSE, a DVSC II. és az Újpest FC II. kényszerült nulla ponttal levonulni a pályáról a berényi kék-fehérek ellen. Szoros, megharcolt, egygólos győzelmek voltak ezek, de három pont járt mindegyikért, 5 - 2-ért sem adnak többet. A vasárnapi meccs után a JFC maradt a mezőny első felében, a Tokaj-hegyaljai borvidéket képviselő tállyaiak pedig továbbra is kieső helyen kesereghetnek.

A mérkőzés jól kezdődött a hazaiaknak, rosszul a vendégeknek, és a boldog vég is csak a vendéglátóknak jött el. Közben a jászberényiek rúgtak gólt lepattanóból, okos helyzetfelismerésből, az ügyetlenkedő védelmet mattolva, jó cselek után és szép bokamozdulattal. Kaptak is kettőt, de ezek csak járulékos veszteségnek bizonyultak. Az ellenfél lelkesen figyelte, ahogyan lesimítják őket.

Kedélyes, csendes szotyolázás és hörpintgetés folyt a lelátón, de néha azért a folklorista is felkaphatta a fejét:,,Tolómérővel, hogy fu’já’ me’!” - kiabálták a játékvezetőnek, aki többször is megmutatta az egyik hazai játékosnak a bedobás pontos helyét. „Kényszeres fütyürész vagy te, úgy látom!” - ezt is a bíró kapta, kibírta. „Mennyé haza, forr a bor, hogy nyú’na meg az orrod!” - a szegény tállyai srác, lenn a gyepen, nem volt elég a méretes berényi zakó, még ezt is vihette magával.

***

Labdarúgó NB III., Keleti csoport, 2021-2022., 16. forduló:

Jászberényi FC - Tállya KSE 5 - 2 (3 - 1)

Góllövő: Tóth Olivér a 16. percben (1 - 0), Rubish Rostyslav a 23. percben (1 - 1), Szöllősi Ferenc a 30. percben (2 - 1), Asztalos Dávid a 44. percben (3 - 1), Borics Levente az 55. percben (4 - 1), Nyitrai Dávid 11-esből a 81. percben (4 - 2), Kurunczi Gábor a 83. percben (5 - 2).

 Kun Tibor

Fotó: jaszberenyifc.hu