2017-06-06 09:41:56

 

Még 2015-ben történt, amikor megkeresett Szalóki Imréné Bujdosó Anna azzal a kérdéssel, hogy édesapja több mint húsz éve őrzött gazdag hagyatékából lehetne-e kiállítást, valamilyen bemutatót tartani, talán el is adni. A házban, ahol éltek nem tudtak mit kezdeni a sok képpel, kisebb és egészen nagy festményekkel, a munkáit őrző albumokkal, s azok fotóival. Tanácsot kért, talán ötleteket várt.

 

Amikor megnéztem a hagyatékot, elképesztő kincset láttam a Dózsa György úti épületben. Bujdosó István (1924-1994) címfestőként dolgozott egész életében, de szabadidejében, kikapcsolódásként is festett. Számos ismert műalkotás másolatát készítette el – gyakran kicsinyítve – hihetetlenül jó színvonalon. A festőállványok, az ecsetek és festékes dobozok, mappák és albumok rengetegén túl az 1940-60-as évek moziplakátjaira is rábukkantam. Így laikusként is megállapíthattam, hogy hihetetlenül jó szín- és arányérzéke volt a mesternek. Sok szentkép, vallási tárgyú festmény is volt a hagyatékban, melyek másolatok, egy régi kép, képeslap, vagy templomi festés alapján. Tájképek és csendéletek, saját alkotások igen nagy számban készültek a címfestő keze nyomán!
 

Lánya megosztotta velem a mester életének egy-egy érdekes részletét. Benke László (1903-1983) festőművész felismerte a fiatalember tehetségét, így mellette templomok festésén is dolgozott. Rajzai maradtak fenn a templombelsők különböző díszeiről, díszítő elemeiről, belső domborművekről, minták díszítő festésekről, a falak már megkopott mintázatairól. Ezeket Bujdosó István készítette a templomfestés egy-egy fázisában, s a rajzok alapján készült az új festés a templomok falaira. A jászteleki templomról saját festménye is megmaradt az 1940-es évekből.

 

Jászberény 1950-60-as évekbeli utcái, terei, egy-egy jelesebb épület is szerepel Bujdosó István munkái között, olyanok, melyek ma már nincsenek meg. A Tejcsarnok, a régi Szövetkezet úti híd környéke, a Vörösmarty u. – Korcsolya u. eleje, a vízimalom a strandnál, a Buszház, főtéri részlet 1944-45 elejéről, még a szovjet emlékmű nélkül. Az 1960-as-70-es években épülő bérházakról  –  Pelyhespart, új Szövetkezet u. – is készített rajzokat. 

 

Címfestőként ő készítette 1940-es évektől a mozi-plakátokat Jászberényben. A vetített filmekkel egy-egy plakát is érkezett. Bujdosó István ezekről nagyobbakat készített, többet is, majd városszerte kihelyezték azokat.  Előfordult, hogy egy színes, látványos plakát másfél méteres, de akár 20 méteres is volt – mesélte a lánya. A mozi programja így volt széles körben hírelve a város több pontján.  Az eredeti mozi-plakátokból is igen jelentős volt a gyűjteményben még 2015-ben.
 

 

Bujdosó István egész életében festett. Persze címfestőként a reklámtáblák készítése volt a fő feladat számára. Fára, fémre, üvegre is készültek reklámtáblák, cégérek boltok, mesteremberek, műhelyek jelzésére. Még hordókra is készültek feliratok – Kalla kádár számára – mesélte a lánya. Nagy megrendelője volt Sebestyén pék már az 1950-es években is.

 

Jó barátságban volt Makay Józseffel (1919-1979) is, sokat dolgoztak – festettek, borozgattak együtt.  Több grafikai munkáját is láthattam, remek alkotásnak tűntek. Ám segíteni nem igazán tudtam 2015 végén. A két berényi múzeummal való kapcsolat felvételét ajánlottam.

 

Nos, ez meg is történt, s a Hamza Múzeumban most jött el az idő, amikor Bujdosó István munkáinak egy kis része megismerhetővé vált. Május 25-én bemutató nyílt a címfestő munkáiból. A kicsi kiállítótérbe a kisebb méretű rajzokból került válogatás, albumokba is betekinthetnek az érdeklődők, így képet alkothatnak a címfestő gazdag és sokoldalú munkásságáról.

 

A megnyitón Farkas Edit igazgató köszöntőjét sokan hallgatták, mert sok ismerős, a művészetek és Bujdosó István barátai, tisztelői is eljöttek. Farkas-Gattyán Adrienn Zóra művészettörténész az egykori mesterember és alkotó precizitását, pontosságát, alaposságát emelte ki. Kivetítőn számos munkáját, cégtábláit láthattuk, olyanokat is, melyek közül sok még ma is megtalálható a városban.
 

Bujdosó István fia, az ifjabb István is jelen volt, és édesapja munkás és küzdelmes életútját ismertette. Szobafestő és mázolóként is dolgozott, mert volt időszak amikor a család megélhetése ezt is megkívánta. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy kevéske szabadidejében, mintegy kikapcsolódásként is festett. Ilyenkor csendéletet, tájképet főként. Hihetetlen kézügyessége volt. Fia szóba hozta azt is, hogy a mai számítógépes világban igen könnyen lehet egy-egy formát, alakzatot kiszerkeszteni, negatívját is előállítani. Régen azonban mindent ésszel és kézzel kellett elkészíteni, kimérni és kiszámítani az alakzat paramétereit. Ez pedig hatalmas szakmai tudást igényelt.
 

A múzeumi eseményen több olyan jeles helyi alkotó, tanár is jelen volt, aki ismerte a mestert, és szívesen megosztotta emlékeit. Telek Béla művésztanár, Benke László rajztanár is felelevenítette Bujdosó Istvánhoz fűződő élményeit. Szerény, csendes, de nagyon jó barát is volt ő. Az emlékidézés végén Telek Béla azt mondta, nemcsak címfestő volt, attól sokkal több!
 

A jó hangulatú múzeumi délután, a beszélgetés művészekkel, művészetről igazán kellemesen telt. Csak számomra volt egy keserű pillanat, amikor megtudtam: a moziplakátok sajnos elpusztultak, mind az enyészeté vált.

 

A Hamza Múzeumban ez a kiállítás  június 24-ig látható.
 

Kiss Erika