2017-07-03 11:32:10

 

A végéhez ért a „Gyere velünk a múzeumba” című, pályázati támogatással futó programsorozat, melyben a Jász Múzeum is részt vett. Június 29-én a népi táplálkozás elemei, a jász paraszti konyha ételei, az étkezési szokások voltak terítéken, s nem véletlenül eszem-iszomba torkollott az esemény.


Dr. Bathó Edit etnográfus, a Jász Múzeum igazgatója volt az előadó, aki a jászsági étkezési szokásokat ismertette. A nagy- és dédszülők konyháját, a korabeli alapanyagokat is megismerhettük alaposan az előadás során. A jászsági, parasztpolgári életmód és mentalitás jelentősen meghatározta az étkezési szokásokat is. Az 1745-ös redemptio után a legelők egy részét feltörték a Jászságban, és szántóföldi művelésbe kezdtek. Ez a táplálkozási szokásokra is nagy hatással volt. A 19. századra már a tanyás gazdálkodás, az istállózó állattartás vált jellemzővé. Egy jászsági gazdának volt lova, tartott marhát, juhot és baromfit, ezzel a család szükségleteit ellátta. A jász ember a hasán spórolt, azaz nagyon egyszerű és könnyen elkészíthető ételeket fogyasztott, s ha pénze volt, abból földet vett. A tanya volt a gazdaság alapja, ahol az állatokat gondozták, és körülötte a földet művelték. 


A takarékos életmód meghatározta az étkezési szokásokat is. Főként gyorsan elkészíthető, mégis változatos étkeket fogyasztottak. Télen, amikor nem volt nagy fizikai megterhelést igénylő munka csak naponta kétszer, nyáron háromszor étkeztek. Tejtermékeket bőven fogyasztottak, hiszen tehén volt minden gazdaságban. Az előadó részletesen felsorolta, hogy főként mit is ettek a jászságiak. Húst kedden és csütörtökön, szárnyasokat ünnepnapon, tésztaféléket gyakran. Húsvétkor bárányt, nagy ünnepen – esküvő alkalmával, vagy keresztelőn – birkapörköltet készítettek.

 

Az előadás során megtudtuk, hogy töltött káposztát ették krumplival töltve, de árpakásával is. Borsópörkölt is gyakran került a tányérra, Jákóhalmán ismert volt a varjúpörkölt, sőt, ínséges időben még verébpörkölt is. Sok tésztafélét készítettek a jászsági asszonyok, aminek a gyors elkészíthetőség és az olcsóság volt a fontos eleme. Ilyen a krumpliganca, a macok is. Mert a jászságiak a hasukon spóroltak mindig.


A jászsági hagyományokban azonban – a spórolás mellett – van néhány különlegesség, mely már kuriózumnak számít. Az asszonyok nagy tehetséggel készítenek égetett tortát, ami igen különleges, nagyon munkaigényes, de csodás dolog. Különösen esküvőkre, nagyobb ünnepségre készül ilyen, melyhez nagy fantázia és kézügyesség is szükséges. Az előadás alkalmával a paraszti konyha néhány fontos eszközét – köcsögöket, cserépedényeket, tálakat stb. – is láthattuk, melyeket a múzeum őriz.


Dr. Bathó Edit a jászsági népi étkek sorát a pandúrgulyással zárta, mely 20. századi „alkotás”. Készítője Koha Csaba mesterszakács volt, akire máig büszkék is vagyunk. A pandúrgulyás is a jászsági étkezési szokások jellegzetes „terméke”, hiszen többféle, maradék étel „felfrissítése”, gazdagítása zöldségekkel, velővel, gombával, tárkonyecettel, majorannával és más fűszerekkel.


A hallgatóság ekkorra már talán meg is éhezett, így a sorozat zárásaként húsos káposzta került az asztalokra, amiből mindenki kedvére fogyaszthatott, de szalagória is került az asztalra. Így aztán igazán kellemesen zárult a jászsági hagyományőrző sorozat a Jász Múzeum udvarában.


Kiss Erika

Fotó: Bugyi Gábor