Ne hagyjátok a templomot, s az iskolát!

2017-01-13 12:16:17

 

 

A mai fiatalok számára talán ismeretlen ez a mondat, ez a felhívás. Pedig voltak olyan korszakok hazánk történelmében, amikor e két dolog nagyon fontos volt az emberek életében. A hit és az oktatás össze is fonódott, s mindkét intézmény a felnövekvő nemzedékek számára – tanyán, falun, városban egyaránt – a legfontosabb fundamentum volt.


A XXI. század kihívásai mások, de az írás-olvasás-tudás, a tanulás, emlékőrzés és kutatás ma sem nélkülözhető. S vannak olyan emberek, akik nemcsak gyakorolják ezt, de a régmúltat kutatva a jövőnek is adnak fogódzót. Jól ismerjük őket, hiszen itt élnek velünk, köztünk. Az ő ünnepük volt nemrég Jászberényben, mert két újabb könyvet írtak, s adtak a kezünkbe.


Besenyi Vendel a Szentkúti templom történetét írta meg, s kerülhetett a kezünkbe szép könyve karácsony előtt. A bemutatóra is a templomban került sor. Először Szántó József apát, plébános, főesperes tartott altszentmisét a Szentkúti templomban, mely könyvbemutatóvá szélesedett. Méltatta Besenyi Vendel helytörténeti kutató eddigi munkásságát, s azt is, aminek révén elkészülhetett ez a könyv is. Így ma már Jászberény két katolikus templomának története alaposan felkutatva és megjelentetve lehet ismert az olvasók és a hívek körében.


A Szent József Házban alaposabban is szemügyre vehettük a könyvet, melyet a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi szervezete adott ki. Ez a 6. könyv, mely az egyesület segítségével láthatott napvilágot. Természetesen az anyagiak és a kiadási feladatok mellett hatalmas segítséget adtak a tagok a szerző számára információkkal, régi képekkel, adatokkal, mai fotókkal egyaránt. Így olyan dokumentum született, mely a Szentkúti kápolnától a mai templom építéséig, a hitélet szervezésének eseményein át az önálló plébánia létrejöttéig, 1747-től napjainkig terjedő időszakot tekint át.


Hihetetlen részletességgel taglalja, hogy mikor milyen oltárt, padsorokat és oltárképeket, orgonát és szószéket, harangokat, gyóntatószéket és más kegytárgyakat kapott a templom, s kiknek az adománya révén. Az önálló plébánia szervezéséről is sok információt megtudhatunk 1946-tól napjainkig. Nem maradtak ki a templom-felújítások, a villanyáram bevezetése, a Szent József Ház építése, az ifjúsági közösség szervezése sem. Az itt szolgált plébánosok, káplánok portréi, történetei is olvashatók a könyvben, kikre büszkék lehetünk, hiszen a jászberényiek hitéletének fontos szereplői voltak ők is. A templomtérről, a környezetéről, a Szentkútról is szó van, de azokról a festményekről, fali és asztali díszekről is, melyek a templombelsőt dísztik, és amit inkább hallunk, mint látunk, az orgona története sem maradt ki az összefoglalóból.


Nem kis munka volt, amit Besenyi Vendel vállalt, de meg kellett tennie, hiszen ő is ennek a kis, de összetartó közösségnek aktív tagja.  Csodálatosan gazdag képanyag és szép fotók gazdagítják a rangos kiadványt.


A másik könyv sem könnyed, íróasztal melletti munkaként született.  Fodor István Ferenc hatalmas munkát vállalt fel azzal, hogy a Jászságban valaha volt tanyai iskolák történetét felkutatja és megírja. Még az 1960-as években 55 kis iskola működött szerte a határban, ma már csak 21 épület van meg, de iskolaként egy sem működik. Számos iskola egykori helyét csak GPS-sel lehetett meghatározni, s egy kis halmot, bokorral benőtt buckát, vagy keresztet altlehetett találni az egykori iskolák helyén. Így Fodor István vállalása - minden ma létező technikai eszközt igénybe véve -, az anyaggyűjtés is több évbe telt. Ám de sikerült, így olyan összefoglaló készülhetett el, mely a 1918 és 1960 között volt jászsági iskolák főbb adatait egységes szempontok szerint rendszerezve tartalmazza.


Ki tudja hol volt Gyarokpart, Szellőhát, Cserőhalom, Kapitányrét, Fügedhalma, vagy a Moller-iskola, az Erdős-iskola, vagy a Fecske-iskola.  Pedig ilyen helyeken is tanultak a jászsági gyerekek, s legtöbbjük számára a legfontosabbat, az írás-olvasás tudományát, a bizonyítványt, a későbbi munkalehetőséget vagy a továbbtanulást biztosította.


A népoktatás nagy korszaka volt 1920-tól, amikor Klébelsberg Kunó miniszter idejében a vidéki, kis tanyai iskolák felépültek százszámra az országban, s a betűvetés, olvasás tudományát adták a 6-10 éves gyerekeknek. Ezek közül sikerült 55-öt Fodor István Ferencnek felkutatni, s adataikat leírni, rögzíteni. Gazdag fotóanyag is összegyűlt, így példátlan, a maga nemében egyedülálló emléket tudott állítani ezzel a kötettel.


A helyszínek felkutatása mellett az egykori puszták, tanyabokrok pontos koordinátáit,  történetét is megtudhatjuk a  könyvből, de az egykori tanítók névsorát, és az ottani oktatás történetét is. Az épületekről, helyszínekről, a mai állapotokról is olvashatunk, hiszen ahol megvan az épület, az ma lakásként, vadászházként, panzióként, múzeumi raktárként, kutató állomásként, tanyai boltként működik. Iskola nincs már sehol a felkutatott 55 helyszínen, igaz, családok, gyermekek sem élnek ma már a határ eldugott részein.


A Jász Múzeumban tartott könyvbemutatón Fodor István Ferenc a kutatás nehézségeit is felidézte, hiszen volt rá eset, hogy a GPS, a mobiltelefon és minden más információ ellenére is eltévedtek kutatótársaival, segítőivel.  Ám végül sikerült megszerkeszteni a könyvet, s a Jász Múzeumért Alapítvány segítségével meg is jelenhetett.


Kiss Erika



 


Hír megosztása