2016-06-30 11:50:47

 

A Jász Múzeumban a Múzeumi Esték sorozatának tavaszi évadja ért véget június 22-én, Farkas Kristóf Vince tartott előadásával. A múzeum történész munkatársa diplomamunkájába engedett bepillantást, s a jászkun kapitányok emlékeit idézte fel.


A múzeum igazgatója, dr. H. Bathó Edit a jelen kor kapitányai közül Talált Józsefet, az éppen regnáló jászkapitányt is köszöntötte, valamint a korábbiak közül Gubicz Andrást, Nagy Albertet és Bolla Jánost is.


Farkas Kristóf Vince a jászok és kunok 1745 és 1876 közötti, sajátos jogállású történetét vázolta fel. A Jász-Kun Hármas Kerület az Osztrák-Magyar Monarchián belül egyedi közigazgatási egység volt, melyet a redemptio alkalmával Mária Terézia megerősített. Így közigazgatási vezetőiket maguk választhatták meg a kerület redemptus lakói.


Az előadás során megtudhattuk, hogy a kapitányok művelt, iskolázott és tehetős emberek voltak. Jelentős vagyonnal rendelkeztek, már csak azért is, mert a kapitányi teendők sok idejüket lekötötték, így birtokaikkal, a gazdálkodással maguk aligha foglalkozhattak. Sokat kellett utazniuk is, hiszen a történelmi Kis- és Nagykunság igencsak messze esett a Jászságtól. Márpedig a hármas kerület központja itt volt, a fontos dokumentumokat itt őrizték, az igazgatási feladatokat főként itt látták el.

 

Kapitány sem lehetett akárki, mert iskolázottnak, nemesi raggal bírónak és redemptus férfinek kellett lenniük. Általában előbb valamelyik kerületben a kapitányi tisztségre választották meg őket, s a jól végzett feladat után jászkun főkapitány is lehetett belőlük. Azonban a kapitányok számára a sok munka „jutalma” az volt, hogy fizetést is kaptak, ami egészen halálukig járt nekik. Sőt, adót sem kellett fizetniük, így a gazdaságukban elmulasztott feladatok miatti hiány nem érintette őket súlyosan. Sőt, többen komoly tudományos munkát is kifejtettek, könyveket írtak, adtak ki.


Farkas Kristóf Vince főként azokat mutatta be, akik a Jászsághoz közel álltak, itt születtek, vagy itt szolgáltak, s valamilyen különös emlék is főződik hozzájuk. Vetített képeken láthattuk a jelesebb személyeket, kikről festmények, majd későbbi korban már fotográfiák is fennmaradtak.


A kisújszállási Illéssyek közül apa, fiú és unoka is „viselte” a kapitányi címet és a feladatokat, de a jászapáti Dósa családban is híres kapitányok születtek. Szintén jászapáti volt Vágó Ignác jászkapitány, kinek lakóházában ma helytörténeti gyűjtemény található. Herpay Mihály kiskun kapitány munkájáról is hallottunk. Molnár Ferenc jászberényi főjegyző volt, majd kiskun kapitány is. Ő volt az első, aki a jászkürtről részletes leírást készített, ami az utókor számára máig nagy jelentőséggel bír, de a korabeli gazdálkodásról is készített feljegyzéseket. A kapitányok között voltak katolikusok, de kis- vagy nagykunsági, sőt jászkiséri református is.


Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban többen is Kossuth támogatójaként vettek részt. Ilyen volt Halmay József jászkapitány is, aki az utolsó volt a sorban. Róla már fotográfia is maradt fenn, s a Jász Múzeumban ezt is őrzik, ahogy az idézett korszak sok más relikviáját, így a privilégiális ládát is. Az előadásban számos fennmaradt tárgy története is szerepelt, például egy arany sarkantyú is, amit egy kapitány viselt csizmáján. Sajnos az eltelt századok, a sorsfordító események viharában sok minden elveszett, de a történészek kutatásai nem engedik, hogy a tetteik, a munkásságuk emlékei is elvesszenek, derült ki az érdekes előadásból.


Kiss Erika
Fotó: Bugyi Gábor