2016-04-25 08:56:53

 

Az idei Város Napon sok színes program várta a városlakókat. A díszünnepségen, a kitüntetések átadásán felemelő hangulat volt. A külsőségek, a ceremónia is fontos, de az is, hogy ki kap valamilyen elismerést a város vezetésétől. A 2016-os ünnep azonban mégis különlegesebb volt minden korábbinál. A kitüntetettek a díszoklevél mellé egy műalkotást, egy „szobrocskát” vagy érmet is kaptak.

 

A légiesen könnyed, csodálatos alkotások a város címerét és egy tulipánt is ábrázolnak, de olyan különleges, művészi megoldással ötvözve a formát és a tartalmat, ahogy azt az alkotója megálmodta. Ötvözi a mondanivalót, mert a két alkotást Sisa Balázs ötvös-iparművész készítette.

 

 

- Édesapád Sisa József műhelyében nőttél fel. Mára a Te művészi munkásságod is kiteljesedett. Jól gondolom ezt?


- Elég tudatosan készülök a szakmára már 18 éves korom óta. Több művészeti iskolát elvégezve, most is művészeti egyetemre járva töltöm a mindennapjaimat, képzem tovább magam. 2004-ben létrehoztam a -BIZÁNCI- márkanevet, amellyel alkotásaimat, ékszereimet ellátom. A városi díjak is ezzel a márkanévvel készültek el. Ezek saját, egyedi tervezésű alkotások. A régi bizánci rekeszzománc technikát foglalom modern, újszerű keretek közé, „fogyaszthatóvá” téve a mai kor emberének. A tudatos és kitartó alkotói munka eredményeképpen 2009-ben felvételt nyertem a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe, mellyel bekerültem a hivatásos képzőművészek soraiba. Innentől vallom magamat ötvösművésznek, és első sorban annak. 


- Hogyan készültek ezek a szép jelképek, a kitüntetésnek szánt alkotások ?
 

- Évek óta beszélgettünk már Szabó Tamás polgármesterrel, hogy a városi kitüntetésekként – és nem mellékesen protokoll-ajándékként is – valami olyan egyedi dolgot kellene találni, ami kuriózum is egyben. Illetve egyfajta arculatépítésben gondolkozva, kellőképpen tükrözi és reprezentálja a várost. Még 2015-ben készítettem terveket, megmutattam és elnyerte a tetszést. A prezentációm meggyőző volt, így láthattam hozzá a kivitelezéséhez. Az elképzelésem az volt, hogy a város címere, annak színei – főként a kék – domináljanak. Mellette pedig valami olyan jelkép is, ami nemcsak a Jászság, de az egész magyarság számára is örök szimbólum. Ilyen a tulipán, amit a Kárpát-medence magyarok lakta részein díszítő motívumként ismerünk talán már évezredek óta. Nemcsak a helyi, de a magyarságtudat is megjelenik bennük, általuk. Remélem legalábbis, hogy így van. Nos, ezeket próbáltam összerendezni úgy, hogy sajátos arculatot mutassak. Így készült el a két ajándék.


- A díszpolgár, a tiszteletbeli polgár, a Pro Urbe díjasok és a Mecénás díjat elnyerők egy kis oszlopocskát kaptak. Ez mit mutat?


- Két áttetsző plasztik lap adja az alkotás törzsét. Közöttük van egy érme a város címerével, ami áttört azsúr technikával készült.  A tárgy egyik oldalán felfutó tulipán adja a keretet, ami tulajdonképpen életfa jelleggel teljesedik ki a város címerével. Az alkotás ékszerzománc technikával, bronzból készült, kivéve a zománc részeket, amik ezüstből vannak. A tulipán virága is ezüst. A talpazatán található a bevésés a díjról, s a vele kapcsolatos szöveg.

 

 

- És az érem – melyet a további kitüntetettek vehettek át – miből készült?


- Az érem fő részei itt is bronzból készültek, kivéve a tulipán zománc részeit, amelyek hasonlóan a díjjakhoz, ezüstből lettek elkészítve. Az áttört azsúr technikával készült motívum szinte lebeg az érem közepén. A város címerét itt is körbe öleli a tulipán. Hét részből áll, minden apró részlet, kis virágszirom külön-külön készült, s a színei a kék árnyalataiban pompáznak, ahogy azt ismerjük. Valójában mindkét alkotás több darabból áll. Úgy készültek, mint egy-egy különleges ékszer.


- Április 2-án új tulajdonosokhoz kerültek. Készült belőlük több is?


- Nem, most csak annyi, amennyit a díjazottak átvettek.


- Folytatása lesz a történetnek?


- Én bízom benne!


- Azt gondolom olvasóink nevében is gratulálhatok e csodás alkotásokhoz. Sok, hasonlóan szép munkát kívánok további pályád során.


Kiss Erika