2015-11-19 12:38:36

 

 

Hol áfonya. Huckleberry. Huckleberry Guys. Egy bluestrió Szegedről. Három fickó. Gitáros, szájharmonikás, dobos. Nem is sejtették, hogy nekem játsszák Robert Johnsontól a Love in vain-t, a Hiábavaló szerelmet. És pont ezzel kezdték a koncertjüket, ide nekem, telibe. A legenda szerint Robert Johnson egy Mississippi állambeli útkereszteződésben eladta a lelkét az ördögnek. A tehetségéért cserébe. Én mit adjak még oda, és kinek?


Egy pőre bluestrió a „Tiszassippi” partjáról, és még egy ugyanonnan. Ők kétszer hárman, a Huckleberry Guys és a Rambling Blues zenéltek szombat este a moziban. („Maguk ott ketten, az a trió, jöjjenek csak ide!” – cirka harminc éve, a szegedi Zalka Máté laktanyában így kapcsolt le bennünket valamelyik rémisztő tiszthelyettes, amikor evakuálni próbáltuk magunkat a moslékhordás elől. Nem érezte a bluest. )

 

 

Fotó: jásznapló.hu/Bíró János

A blues íze számban borral, lilahagymával és libatepertővel vegyült. Márton és Muddy Waters fehér asztal mellett találkozott. A blues Magyarországon is bárhol összefuthat veled. Beléd rohan, megölel. És aztán könyörögsz, hogy baby, please don’t go, down to New Orleans, you know I love you so.


A két szegedi hármas hasonló felállásban, mégis más hangsúlyokkal szerelmesít a tradicionális bluesba, amelynél kevés műfajnak rosszabb a píárja. Rajtuk nem múlik. A Rambling Blues (Király Vajk – gitár, ének / Hrabovszky Tamás – szájharmonika / Szabó Csaba – ütőhangszerek), az egyik legrégebbi akusztikus bluest játszó hazai zenekar, elegánsan csavarog egy kicsit a stílus határvidékén is. Míg a Huckleberry Guys (Balogh Gyula – gitár, ének / Prekop Győző – szájharmonika / Balogh Ede – dob) olyan gitár- és dobsounddal támad, mintha a Kárász utca csatornafedelei alól louisianai mocsárszag párologna.


Hol nagyon eltalálták, és összerántottak, hol meg szétszaladtak, mint Kukorica Jancsi nyája, miközben a híres juhászbojtár a babájával tolta a Pásztor bluest a patakparton.


Emlékeztek még?... Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. A blues elég otthonos, nem?


Kun Tibor