2015-11-12 12:37:12

 

A szemed színe akár az esőé. (Na, az milyen?) Ha Marguerite Duras képes volt leírni egy ilyen mondatot, tudhatott valamit a szenvedély hatalmáról. A Nyáron, este fél tizenegykor című kisregényében a szenvedély színét vérrel festi. Ad hozzá szalmasárga spanyol likőrbort, spanyol vihart és spanyol éjszakát, szerelmi gyilkosságot, és egy francia családot, akik egy könnyű, spanyolországi nyaralásra indulnak.


A Főnix Fészek Műhelyház a világhírű francia írónő művének színpadi változatával indította novemberi előadásfolyamát. A Nemzeti Színház produkciójára jó előre minden szék és fapad gazdára talált.  Elmulasztani Udvaros Dorottyát? Nem, nem, soha!


A Kossuth-díjas színésznőbe beleszeretni másodpercek kérdése volt a nyolcvanas években, a mozivászonról tömegek vitték volna azonnal haza. A játéka is odacsirízezte a szemeket, persze. A mosolya, a szája, a taníthatatlan természetessége: rengeteg rajongót toborzott a magyar filmművészetnek.


A színpad és a kor más, de ő ugyanaz. Nem gyilkossághoz öltözve, de egy gyilkosságtól felkavarva veszi számba házassága és élete veszteségeit. Ő Maria, az író, akit Pierre, a férje, Claire, az unokahúga és Judith, a lánya társaságában egy spanyol kisvárosban kényszerít megállásra a vihar. A városban kettős emberölés történt, egy fiatal férfi lelőtte menyasszonyát és a legjobb barátját, akivel a lány megcsalta.
 

 

Maria beleborzong az eseményekbe, és miközben dönti magába a manzanillát, rádöbben, hogy az élete lassan ugyanoda jut, ami elől az összetört Rodrigo két pisztolylövéssel akart elmenekülni. Csak az tartja vissza az öngyilkosságtól, ha meghal, nem ihat többet. A családja csak látszatra ép, a férje és az unokahúga éppen valami, erős felindulásból elkövetett, fegyveres akcióra okot adó dolgon ügyködik… Maria nem meri megtenni, amit Rodrigo, hiába kerül hozzá a spanyol pisztolya, megelégszik annyival, hogy olyan jó elképzelni…


Sosem gondoltam, hogy a nők kizárólag a szépségükért léteznek, még a színésznők sem, pedig némelyikük megingatott párszor. Udvaros Dorottya az árnyékos gondolatok között is ragyogott, színesen és erőteljesen egyensúlyozta figuráját a valóságos és az elképzelt történések gomolygásában. Összeomlott és magára talált Petz Bálint gitáros-zeneszerző mellett, aki mezítláb flamencót brillírozott, és egy kicsit tapogatta a villanygitárját is, hogy pórázon vezesse a szenvedélyes szavakat.


Úgy mondja egy magyar író, férfi, hogy az eszünk vádolható, de a szív törvény feletti, por favor.


Kun Tibor