2015-08-13 14:42:09

 

Nem a mi utcánkban, persze, mert ott továbbra sincs. A XXV. Csángó Fesztivál második gálaműsorában a Csík Zenekar és Rúzsa Magdi ráült erre a Presser-felejthetetlenre, és tekergett egy jót vele. Eredetiben Kovács Kati és az LGT hajtotta ezt az eszement nótát. Augusztus 6-án este, a jászberényi szabadtéri színpadon, telt ház előtt, Csík Jánosék a folk and rollert is szabadalmaztatták.


Az elmúlt évtizedben minden létező elismerést – és az összes lehetséges ellenérzést – betakarító Csík Zenekar megy tovább a maga útján. Úgy döntöttek, hogy a mindenséghez mérik magukat. Mindenhez, ami zene. Népzenészek, akik időről-időre a rockzenéhez vagy a klasszikusokhoz fordulnak. Rosszul nem járunk vele, keveredik már minden mindennel és mindenki mindenkivel ezeregyszáz éve a Kárpát-medencében.


A gálaest megnyitójára felkért hivatalos ember belekeverte a beszédébe a menekülteket is. Tudjuk jól, kinek és minek akart görcsösen megfelelni, de a saját ízléstelenségéért mindenkinek vállalnia kell a felelősséget. Bőven elég lett volna azt a nagyszerű hírt közölnie a közönséggel, hogy a jövőre Mexikóban megrendezendő népművészeti olimpián a Jászság Népi Együttes képviseli Magyarországot. Reméljük, az úr fülelt a vonatkozó résznél, amikor a Csík Zenekar a Mesél az erdőt húzta a HBB-től.

 

Fotógaléria a Faccebookon

A színpad és az onnan szóló szívek nem rejtegettek semmit. A JNE táncosai, Pál István „Szalonna” és Bandája, Lakatos Róbert brácsaművész és Rúzsa Magdolna csatlakoztatták szerelvényüket a megfelelő állomásokon a Csík Zenekar zenelokomotívjához, melyet az aktuális lemez (Amit szívedbe rejtesz, 2014) dalaival fűtöttek be.


Olyat muzsikáltak mindahányan, hogy a félmeztelen hangmérnök is ritmusra rázta. A népzene épp annyira friss, annyira lélekbe, kezekbe, lábakba kapaszkodó, ragaszkodó, mint a modernebb pop-rock. Hány korabeli, névtelen Presser, Hobo vagy Lovasi zenélhette, énekelhette ki magából azt, amit az a közösség, amelyben éltek, a magáénak érezhetett?


A Csík Zenekar is választás kérdése. Mi a népük lettünk, ők a népzenészeink.


Kun Tibor