2015-08-11 11:33:22

 

A magyar gasztronómiát ismerőknek nem kell bizonygatni, hogy szalonnából sokféle van. Ugyanez érvényes a Szalonna-koncertekre: míg a tavalyi Csángó Fesztiválon „bulizósabb”, „csűrdöngölősebb”, a tavaszi táncházban jóízű történetekben gazdag, mesélős összeállítást hallhattunk, addig augusztus 6-án, csütörtökön egy kimondottan szép, méltóságteljes, a szó jó értelmében vett pátoszos hangulat határozta meg Pál István zenekarának műsorát.


A Zagyva Banda keddi jelenéséhez hasonlóan ismételten lemezbemutatón vehettünk részt: a híres kárpátaljai prímás, Murzsa Gyula előtt tisztelgő, Útravaló című CD elevenedett meg a Víz utcai székház előtti színpadon. A bejátszott felvételek szimbiózisra léptek az élőben eljátszott muzsikával: míg az archív hanganyagok az ízes beszédet, a fülnek az idők messzeségéből is kedves történetmondást, a zenéről való gondolkodást hozták elénk, addig Szalonnáék a tájegység hangszeres zenéjét jelenítették meg nagy alázattal. Számomra külön öröm volt a Pál család három tagját is egyszerre a színpadon látni (kettő volt idáig a rekord): a szépséges Eszter énekéhez és fivérének hegedűjátékához társult édesapjuknak, Pál Lajosnak a harmonikajátéka. A família tagjainak összetartozását nem csak a kalap és a külső, biológiai jegyek jelezték, hanem az a méltóság is, amely a játék- és előadásmódjukat jellemezte. Az álló ovációs-vastapsos sikert Ürmös Sándor (cimbalom), Karacs Gyula (brácsa) és Doór Róbert (nagybőgő) segítségével érték el a már említettek, akikre a szertornászok irigykedhetnek, mert velük ellentétben a gyakorlataik szinte mindig tízpontosra sikerednek.


Sokan sokszor beszéltek már az ősök tiszteletéről. Szalonnáék nem fecsegtek róla sokat feleslegesen, megmutatták, hogyan kell. Ez az igazi útravaló.


P.T.