2015-06-02 13:09:46

 

Hetven évvel ezelőtt 1945 tavaszán hazánkban sorsdöntő események történtek. A legkiemelkedőbb a földosztás volt, melyhez Nagy Imre földosztó miniszter neve is kötődik. A Nagy Imre Társaság jubileumi rendezvényét, emlékülését Jászberényben a Szikra Galériában tartotta május 28-án. 


Mintegy 100 vendég érkezett az ország minden részéről. Voltak itt Szegedről, Miskolcról, Békéscsabáról, Tatabányáról, Budapestről, Szolnokról is. A házigazdák nevében Besenyi Vendel jászberényi elnök köszöntötte az érkezőket, és a 2011-ben alakult jászberényi szervezet eddigi munkáját ismertette.


A konferenciát Balaho Zoltán, az országos Nagy Imre Társaság elnöke – a Nemzeti Múzeum muzeológusa – köszöntötte, s kiemelte Nagy Imre politikusi nagyságát, valamint a földreform történelmi jelentőségét. Az első előadó Sipos József egyetemi docens volt, aki Magyarországon valaha volt földreformokról beszélt, s összehasonlítást is tett az 1945-ben Nagy Imre koncepciója alapján megvalósult megoldással. Már a XIX. században látható volt, hogy társadalmi modernizáció az agrárium helyzetének megváltoztatása nélkül nem valósítható meg. A nagybirtokok mellett a parasztság kis parcellákon nem versenyképes. A birtokszerkezet miatt 1890 és 1914 között mintegy 1,5 millió ember vándorolt ki Amerikába, mert itthon nem tudott megélni. 1919 után volt többféle terv is a földkérdés megoldására vagy a helyzet javítására, az 500 kat. hold feletti birtokok felosztására. Ez azonban nem valósult meg. A Nagyatádi földreform 1920-28 között történt. Ennek  eredményeként – 400 ezer ember átlag 1,7 holdat kapott – hazánk 3 millió koldus országa lett.


Nagy Imre már 1944-ben kidolgozta a földosztás koncepcióját, s 1945-ben ezt valósította meg a kormányzat. Ennek a radikális földreformnak köszönhetően 5,6 millió holdat osztottak ki – ez a termőföld 34,6%-át érintette – 640 ezer gazdának (átlag 5,1 holdat kaptak). Ezáltal egy törpebirtokos réteg alakult ki. Megindult egyfajta modernizáció, parasztpolgárosodás. A földosztásra mindenképpen szükség volt, hangzott el a konferencián.


Csönge Attila, a szolnoki levéltár igazgatója a megyei hatásokat vette sorra. A földreform a redemptus jászokat is érintette, s nem volt minden téren kedvező számukra. A 200 hold feletti részt vették el, s adták másoknak, ami érdeksérelmet okozott. Ráadásul túlkapások, visszásságok is történtek, új konfliktusok alakultak ki. Géczi József egyetemi docens a földkérdés 1945-től az 1990-es végéig ívelő fordulópontjait vette sorra előadásában.


Besenyi Vendel a földosztás jászberényi eseményeit foglalta össze. Rendkívüli feladatot jelentett a helyi földosztó bizottságok számára, hiszen a pontos adminisztrálást is meg kellett oldaniuk. A helyi ismertek, személyes kapcsolatok konfliktushelyzetet okoztak. A radikális földreform megvalósítása sok gazda számára azt jelentette, hogy elvettek tőle területeket. Itt ugyanis nem voltak nagybirtokok. A sérelem a paraszt-polgári réteget érintette.


Az utolsó előadást Csomor Józsefné tanárnő tartotta, aki Donáth Ferenc baloldali politikusról, a Jászság szülöttének életéről, munkásságáról beszélt. Donáth pályájának döntő része az agráriumhoz kötődött, agrártörténész, közgazdász volt. 1945-től az Országos Földrendező Tanács elnökhelyetteseként segítette Nagy Imre munkáját, a földosztás megvalósulását. 1956-ban Nagy Imrével és társaival együtt került Snagovba. 1958-ban sokéves börtönt kapott, de 1960-ban szabadon bocsátották. Később is a mezőgazdasággal foglakozott múzeum, könyvtár vezetőjeként, az MTA kutatójaként.


A konferenciára érkezett vendégek Jászberénnyel is megismerkedtek, Jászberény nevesebb helyeit, értékeit felkeresték, s talán a redemptus életszemlélet és gondolkodásmód rejtelmeit is sikerült megismerniük.


Kiss Erika