2014-07-30 11:02:53

 

A Jászságban huszonéves közhely, hogy Csángó Fesztiválra járni jó és hasznos dolog: nem csak remek produkciókat láthat a fesztivállátogató (vagy lehet éppen azok aktív közreműködője), hanem személyes ismeretségeket is köthet. Egy ilyen találkozásnak köszönhette a jászberényi Petrence Táncegyüttes, hogy meghívást kapott a július 26-án a felvidéki Várhosszúréten rendezett VII. Gömöri Kézműves Vásárra. A lelkes táncosok elfogadták az invitálást, így a múlt szombaton felkerekedtek, hogy bemutassák mindazt, amit a kedd esti próbákon Dudásné Mosóczi Lívia és Dudás Dániel segítségével elsajátítottak.


A várhosszúréti kézműves központ udvarán olyan remek rendezvényt tartottak, ahol felvonultak a helyi kézművesek – bőrös, ékszerkészítő, táskás, fazekas –, a finom falatok előállításában jeleskedők, a gyümölcsszedési szezon kellős közepén a vásárra időt szakító szörp- és lekvárkészítők, sajtosok. A színpadon a szatmári, mezőségi és jobbágytelki koreográfiájukkal készülő petrencések mellett helyet kaptak a helyi, környékbeli művészeti csoportok: néptáncosok, népdalkórusok, a régióra jellemző nyelvjárási sajátosságok zamatát tökéletesen megmutató mesemondók, a táncos lábakat gitárral-kanállal-kannával már koncert közben is előcsalogató csoltói romák, tündéri bőgatyás kislegények – szóval mindenki megmutatta magát, aki a környéken bármiféle kulturális értékteremtésben jeleskedik.

 

 

De sok minden más miatt is kár lett volna kihagyni a Várhosszúrétre látogatóknak a rendezvényt. Nem tapasztalhatták volna meg, milyen önzetlen, melegszívű, vendégszerető emberek élnek a gömöri tájon. Nem hallhatták volna Tóth Ádám prímást és zenekarát, akik nemcsak a zenekari kíséretet biztosították elsőrangúan, hanem a táncházban is húzták a talp- és a nótázás alá valót. Nem futhattak volna össze olyan emberekkel, mint a nyíltszívű rozsnyói Papp Viki – aki bár állatorvosnak készül, de nem ijed meg akkor sem, ha az Endorfin zenekarral Erdős Virág-versmegzenésítést kell énekelni – vagy a fellépőket finom falatokkal önkéntesként kiszolgáló frissen érettségizett miskolci, lengyel szakra készülő leányzóval, vagy éppen azzal a kazincbarcikai hölggyel, aki ritkán látott barátaival jó ideje ide szervezi az éves közös találkozót. Nem bulizhattak volna össze a szemtelenül fiatal és jó torkú fiatalemberekből Labyrynt együttes zenéjére, akik a 3+2-től kezdve a Liquido Narcoticjáig bármit elsőrangúan eljátszanak. Vagy nem ismerhették volna meg a gömöri kézművesek vezetőjét, Nagy Gyurit, aki nem csupán jó humorú úriember, de dalos társaival a színpadon is helytállt. Jó helyen voltak tehát mindazok, akik az esőfelhőktől fenyegetett, de nem túlságosan próbára tett remek hangulatú eseményen hagyták maguk mögött a munkás hétköznapok fáradalmait.

 

A vasárnap délelőtt-kora délután Kassát felfedező petrencések elmondható, élményekben gazdagon tértek haza. Miután tavaly felfedezték a Mezőséget, idén egy hétszázvalahány fős falucskában jártak. Az ottaniaktól, a vendéglátóktól sokat kaptak, így újabb szép pillanatokkal gazdagodott a lelkes felnőttekből álló néptáncegyüttes története.


P.T.

 

 

 

 

Köszönjük a fotókat Szikra-Tóth Sándornak