Holokauszt túlélőtől búcsúztak

2017-07-12 09:29:19

 

Július első vasárnapjára a zsidó temető mindig kitisztítva, megszépülve várja a látogatókat. Sok évtizedes szokás szerint ekkor tartanak közös emlékezést az 1944-ben Auschwitzban elpusztított jászberényiekre, s a többiekre is, kik a lágerekből, haláltáborokból nem térhettek vissza szeretteikhez.


A zsidó hitközség helyben már régen megszűnt, de azért vannak leszármazottak, akik szívükön viselik a történelmi napot, a jászsági zsidóság Auschwitzba szállításának napját, és megszervezik az emlékezést. Ez évben Petrovics Péter rabbi érkezett az emléknapra. Először járt Jászberényben, és élénken érdeklődött is a helyi történésekről. Zsidó szokás szerint megtartott beszédében kitért arra is, hogy a holokauszt áldozata és annak emlékének ápolása milyen fontos, s ez a ma emberének kötelessége is. Mező István református lelkész idén is eljött az emléknapra. Ő azt fejtette ki, hogy korunkban, a nyilvánosságban is gyakran tapasztalható uszító gyűlöletbeszéd helyett - amely mindig hitetlenségből fakad -, az építő szeretet-beszéd kell, hogy elhangozzék, amelynek forrása viszont mindig a hit.

 

alt



Az idei emléknapot váratlan esemény árnyékolta be. Elhunyt ugyanis dr. Takács Lajos (1917-2017), az egyik jászberényi származású, de már sok évtizede Budapesten élő  holokauszt túlélő (lenti fotónkon), aki minden emléknapon itt volt korábban. Nagyapja, Strickker Herman sírja máig megvan, az elveszítettek emléktábláján pedig nagymamája és nagynénje neve is szerepel, rájuk emlékezni jött minden évben. A család Kiss Erikát kérte fel a búcsúztatásra, mert vele jó kapcsolatban volt a mérnökként és közgazdászként élt idős bácsi. A helytörténeti kutató mintegy 10 éves ismeretségük emlékeit  elevenítette fel, s azt, hogy milyen sok segítséget – adatokat, információkat – kapott a Takács családtól a jászsági zsidóságról írott könyve készítése során 2014-2015-ben is. 

 

alt




Az emlékezés záró pillanatai a holokauszt emléktáblák előtt értek véget. Itt több mint 450 egykori jászberényi lakos és 51, a környékbeli falvakból Jászberénybe hozott, és itt bevagonírozott áldozat neve található. Ilyenkor kövek kerülnek a táblák alá, de virágok is mindig. Az emlékezők nagy része ugyanis nem zsidó vallású, csak volt olyan ismerősük, szomszédjuk, szívükhöz közel álló személy, akinek emlékét máig őrzik.


Tutihír


 


Hír megosztása