2017-05-23 10:41:40

 

A könyvtárban úgy 30-an ültünk és vártunk még 17.30-kor is csütörtökön. A könyvtárosok már kissé idegesek voltak, s elrohantak telefonálni, de hiába. A vendégként 17 órára várt Háy János író, költő, életművész nem vette fel. Nagy a forgalom, rossz helyen jött le az autópályáról, eltévedt – latolgattuk, hogy mi is történhetett. Háromnegyed hatkor már arra is gondoltunk, hogy netán baleset érte. De miért nem szól ide, ha bajba került? Másra nem is gondoltunk türelmesen várva, de titokban azért csak felmerült még egy-két opció.


Pernyész Anita magyartanár – a találkozó narrátora – Háy művek felolvasásába kezdett, hogy a vendégek számára  jobban teljen az idő, s kissé beleéljük magunkat a költő meglehetősen egyedi alkotói világába. A néhol pesszimista gondolatok között humoros mondatok is elhangzottak.  Azt már e sorok hallatán is feltételeztük, hogy egy szellemes, olykor humoros pasival, nagyon fura fickóval lesz dolgunk, aki teljesen másként látja a mai világunkat. Aztán kiderült, tényleg!


Háy János valamiért úgy emlékezett, hogy hat órára várjuk őt Jászberényben. Egyébként ötre is jöhetett volna, mert itt volt már a városban, csak egy kicsit szétnézett. Elmondta, hogy már kisiskolás korában írt verseket, azonban nem mindennapi életpályát járt be eddig, s ez alapvetően meghatározza költői, írói létezését. A középiskolában magyarból csak kettes lehetett, így kanyargósra sikerült a továbbtanulása és irodalmi pályája. A mesterség technikai részeit maga fedezte fel, magától tanulta meg. A versírást hosszú éveken át csak szórakozásból csinálta.


A beszélgetés során elmondta, hogy prózához elég a téma, de versek születéséhez egyediség is kell. Sokat kell olvasni, de sorsokat megismerni is. Úgy fogalmazott: a műalkotásoknak nincs célja önmagában. Fontos, hogy teljességében lássuk a világot, mert az igazi műalkotásban is teljesség van.


A beszélgetés során felmerült, hogy Háy pesszimista alkotó. Ő viszont ezt cáfolta. Felvázolta azt a hatalmas változást, ami korunkban zajlik. Ilyen a könyvnyomtatás feltalálása óta nem volt az emberiség életében. A digitális világ óriási kihívás az irodalom számára is.  Eddig a könyvkultúra volt a kultúránk alapja, most azonban más világ van, s ehhez is alkalmazkodni kell olvasónak és írónak-költőnek egyaránt.


Szóba került, hogy mi a jó mű a mai világban. Háy szerint ezt ő, a szerző dönti el, nem a kritikusok. Az irodalmi cél ma, hogy érzelmi és intellektuális hatást érjen el. Ha ez sikerül, akkor az a mű jó. Az írónak/költőnek – ő így gondolja – az érzelmeket, a saját érzelmeit ki kell zárnia a versből. Ez nem egyszerű, de ő 16 éves korában rátalált erre, s azóta ilyen távolságtartó verseket ír.


Szó esett arról is, hogy most egy óriási munkája van. Egy új irodalomtörténeti feldolgozást készít, ami 2018 tavaszára fog megjelenni. Az eddigi magyar irodalmat teljesen új felfogásban rendszerezi és a szerzőket is átértékeli. Így például Krúdy, de Radnóti sem lesz benne, bár nagyra tartja őket is. Ezt követően majd regény akar írni.


A beszélgetés során az is kiderült, hogyan látja ő a mai magyar valóságot. Háy János szerint a mai kor egy úrhatnám világ, mely elzárkózik a világ trendjeitől, s ez nem biztos, hogy jó nekünk és mai fiataloknak.  A beszélgetés végén dedikálta is néhány könyvét, amit a hallgatóság örömmel vitt aztán haza.


KE