Blues, barátok közt

2017-03-27 10:17:59

 

Ripoff Raskolnikov blúzmen életkorba ért. Mert a blúzista minél öregebb, annál jobb. Mint az óbor. Ripoff közép-európai bluesait harminc éve imádjuk. Noha osztrák állampolgár, ideje nagy részét Magyarországon tölti, a magyar blueszenész válogatott klasszisainak társaságában. Ausztriában is fellép azért, megmaradtak a régi barátok, mint a nála tizenegy évvel fiatalabb „Sir” Oliver Mally, a hasonlóképpen angolul író és éneklő gitáros bluesművész, akinek már eddig is egy csomó díjjal ismerték el a munkásságát hazájában. Odaát jobban megbecsülik az efféle blúzcsókákat, pedig ott sem erre a műfajra izgulnak a legtöbben.


A blues felfelé folyik, hátrafelé lejt, a blues nem menő. A berényi „moziparton” azonban megint menő volt. Péntek este, március első klubkoncertjén sok jó ember találta magát a blues hullámaitól partra vetve a szigeten (örülök, hogy látlak, az arcod két másik között is megtalált), ahol Ripoff Raskolnikov és „Sir” Oliver Mally adagolta vénából vénába a túléléshez szükséges fekete gitárzenét.

 

alt




Kezeltek akusztikus és elektromos gitárral, dobro gitárral (Amerikába kivándorolt csehszlovákok rezonátoros, fémtányéros találmánya), bottleneck (üvegnyak) technikával nyújtva a hangokat, és a szivar alakú, zümmögő, döngicsélő kazooval, amibe belezümmöghetsz, belebeszélhetsz, attól függően, hogy mennyire akarsz lódarázsnak látszani. Nem kertévés tehetségkutató-kompatibilisen énekeltek, onnét már az előválogatón kiszórnák őket. Mer’ mér’ írnak olyan dalokat, hogy It’s not easy, hogy szerelmesnek nehéz lenni, holott annyira egyszerű, és hogy olcsó szállodákban várnak a babájukra, mikor nem is, és a szegény Connyt azzal szekírozzák, hogy csókoljon keményen, lassan, gyorsan és édesen.


Szeretek Jászberénybe jönni, udvarolt tökéletes kiejtéssel a közönségnek Ripoff. Olivér lovag egyelőre ott tart, hogy Jasz-be-ren, fuckin’ hard to say. Próbáltam derékszögben nézni a koncertet, egyszer a színpadot, másszor egy arcot jobbra tőlem. Megkíséreltem bekeretezni és hazavinni ezt az arcot, de – fuckin’ hard to say az ilyesmit – kellő tehetség híján a kísérlet kudarcba fulladt.


Éjféltájt az utcán három srác ordítozott; kocsmából jöttek, lányok után indultak. Egymás szavába vágva harsogták a kívánságaikat, de az egyikük józanabbnak tűnt: „Ne legyünk telhetetlenek, legyen egy csúnya, de hármunkra!” Nagyon igaz, ne legyünk telhetetlenek, jusson legközelebb is csak két ilyen muzsikus, de mindnyájunkra!


Kun Tibor
Fotó: jasznaplo.hu/Bíró János


Hír megosztása