2017-01-26 10:42:27

 

A meghajláskor a nagy ember beszakította a mellette álló, kevésbé sudár társa fejével az előadás egyetlen kellékét, a fehér színű papírparavánt. Ez is része volt a testhasználatnak, a Dumaszínház-Füge Produkció Elhanyagolt férfiszépségek című szkeccsparádéjában. A Főnix Fészek Műhelyház idei első bemutatóját a majd’ két méter magas színész, Andrássy Máté és a nála három fejjel alacsonyabb, a hóna alá csapható táncos, Újvári Milán mozogta oda-vissza. A fiúk egy kortárs táncdarabban (két fesztiválon is díjazták!) tettek kísérletet a testmagasság-testalkat különbségek szórakoztató áthidalására, és a próba sikerült.


Látványos ugrásokkal, energikus térdrogyasztásokkal, lenyűgöző karhajlításokkal, lélegzetelállító szorongatásokkal és harapásokkal rivalizáltak vagy működtek együtt. Faarccal krenkolták egymást – ne krenkold magad, api, intett nyugalomra hajdan Esterházy –, ment a kandúr-konfrontáció, a balettparódia, a kergetőzés és a szándékoltan zavarkeltő intimitás. 

 

Az alkati sokféleségekre sokan és sokszor építettek már könnyed opuszokat, de az Andrássy-Újvári kombináció egy órányi, fekete alsókban elszabadult koreográfiája nem súlytalan bohóckodás, mert a mozdulatok és gazdáik „kegyetlenül szépek”, és a szépség, iróniával vagy nélküle, nem kegyelmez senkinek. Gyönyörködhetünk a felvállalt és megmutatott gátlásainkban, mosolyoghatunk magunkon.


Megtaposni, megpaskolni, megkarmolni és megragadni a másik testfelületét: akadályokba ütközhet, megbicsaklik néha az akrobatika, de mindent átszakító erejű is lehet.


Néhány mondat, sóhajtás, hörgés, dúlás-fúlás, néhány néma vicc és egy kis közös éneklés, meg Joe Cocker, elkél hozzá. You can leave your hat on. A kalap maradhat.


Kun Tibor

Fotó: Szalai György