2016-11-28 11:25:03

 

Mindenki Turi Tanár Ura Kisújszálláson született, szinte egy időpontban a II. világháborúval. Hat testvért neveltek szülei, nyilván nem egyszerű körülmények között, belőle mégis sikerült tisztességes pedagógust faragni. Debrecenben diplomázott 1963-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karán biológia-földrajz szakos tanárként jelesre, és még abban az évben el is kezdett tanítani a Lehel Vezér Gimnáziumban. Tőle búcsúzunk.


Ritka pedagógusi pálya az övé, nemcsak azért, mert 43 évet töltött fő állásban egy intézményben, hanem szuggesztív személyisége miatt is. Diákok százai kérték tőle „tisztelettel az ötöst”, jegyezték meg egy életre, hogy „a lassú evés a gyors emésztés titka”, jártak vele a hortobágyi kutatótáborokba, vagy Szentgyörgyhegyre. Pedagógus volt a szó legnemesebb értelmében, olyan tanár, akitől észrevétlenül sajátítja el a tanítvány az elméleti tudás mellett a természet szeretetét és védelmének fontosságát is. Szigorú volt és sokat követelt, de a jó teljesítményhez minden eszközt és alapot át is adott tanítványainak. Diákjai következetes és fáradhatatlan, ösztönös hivatástudattal bíró embert tiszteltek benne, akitől tudták, mire számíthatnak. Becsületes munkára, szorgalomra nevelt. Óráit nem félt humorral fűszerezni, a figyelmet pedig szállóigévé vált mondataival tartotta ébren, hogy még a memioria minielephantusként számontartott diákok is megjegyezzék, a fogantatás „maga a biológiai csoda”. Örök nyomot hagyott tanítványaiban, mint a Vasas bajnok futballcsapatának levakarhatatlan plakátja a szekrényében. Része volt a gimnáziumi életnek és a kollégium igazgatóhelyetteseként sok diák mindennapjainak is. Elválaszthatatlan eleme volt a biológia teremnek és szertárának, ezek minden szeglete az ő keze nyomát viseli ma is. Jelenségként mozgott a gimnázium folyosóin, együtt lélegzett annak falaival, ismert minden padsort, széket, kezéhez hozzátapadt a krétapor.

 

Szakmája igazi, hagyományos képviselője volt, tagja és méltó képviselője egy nagy múltú tanárgenerációnak. A pedagógustársadalom egyik példaképétől búcsúzunk, aki emberként és tanárként is követendő értékrendet tudott az itt maradókra hagyni.


Vásárhelyi István Díjjal ismerték el magas színvonalú, természetvédelmi, pedagógiai és tudományos munkáját 1998-ban. Még a katedra is tisztelettel recsegett a vasalt nadrággal viselt sportcipőjének puha talpa alatt. Diákszínpadot vezetett, tanára és jászberényi tagozatvezetője volt a Szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátói Szakközépiskolának közel harminc évig. Kimondani is sok: 26 osztályt vezetett el az érettségiig. Aktív tanárként nyughatatlan természetéről volt ismert, de nyugdíjazása után is rendszeresen találkozhattak vele tanítványai a városban. Maradjon meg mindannyiunk emlékezetében, ahogyan sárga Babettájáról kimérten felénk int a homlokára precízen igazított simlis sapkával, cigarettával a szája szegletében, huncut mosollyal a bajusza alatt.

Rédei Panni