Betegség blues
2016-11-16 12:38:38
Eljött az a pillanat, hogy Argannak már minden cipője tele volt az összes állítólagos betegségével, a gyógyítókkal és a családtagjaival, és kifakadt, hogy dögöljön meg Moliére. A francia drámaíró, rendező és színész, a modern komédia megteremtője, 1673. február 17-én utolsó színdarabjának, a Képzelt betegnek címszerepét alakította, amikor rosszul lett. Az előadást nem akarta lemondani, nehogy a színpadi munkások aznap estére kereset nélkül maradjanak. Végigjátszotta, hazament és meghalt. Titokban temették el, mert színészeket nem volt szabad szentelt földben elhantolni.
A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház Képzelt betegének jászberényi előadásán a főszereplőt, a házi zsarnok, gyógyszer- és orvosfetisiszta Argant megformáló Koltai Róbertet, láthatóan jó egészségben találtuk. Őszinte tisztelője vagyok a kicsit mindig hunyorító és tikkelő, a szája szegletében örökös bocsánatkérő mosollyal komédiázó Koltainak. Kedvelem a jobb filmjeiért, az Egészséges erotikáért, a Csapd le, csacsi!-ért, a Csók, Anyuért, A nagy generációért, és nem kevésbé a Sose halunk meg-ért, de másfél hete, a Lehel Film-Színház színpadán egy, a szombat esti, hűvösen kopogó novemberi esőt alig feledtető vígjátékban láthattam. Semmi kétség, ő, a neves színész hozta be az esőről az embereket, és valóságos tapsokat kapott, és azt is értettem, hogy Moliére a félelmeinket, az öncsalásainkat, a pitiáner húzásainkat állítja pellengérre ennek a jómódú párizsi polgárnak a kínjaiban, aki minden benne kétkedőt ellenségének tart. Mégis hiányzott a produkcióból valami, valami rafináltan csípős, hogy bennem is úgy lobogjon a szív, mint Angyalkában, Argan orvosfeleségnek szánt, és valamiért Amy Winehousenak öltöztetett lányában, aki inkább egy rocker bőrnadrágban – a Piramis együttes hordott ilyet – forgolódó, egyszerű urat részesített előnyben.
Fotó: jasznaplo.hu/Bíró János
Koltai a hátán (a köntösén) vitte a darabot, két felvonásban, és otthonának üzemcsarnok-szürke díszletei között. Nem vettem le a szemem róla, úgy dolgozott, de azt éreztem, hogy egy látványpékség kirakatát nézem.
Vigadni igazán Bozó Andreán, a vonzó és felvágott nyelvű szolgálón lehetett. Toinette, a szeriőz szőke apuszitter, áldoktorként helyrerántotta a gazdáját, annak szerelemtől kergült lányát, és a végrendeletért cselező ifjú feleségét. Nincs kis szerep, csak kis színész van. Ekképpen nyomta meg a ceruzát az Angyalka jövendőbelijének kiszemelt hülye orvosgyerek, Farkas Zoltán is. A Fredo Corleonenak „csomagolt” fiú frenetikus ütődöttsége ellökött az erkély korlátjától, ahová a fejemet támasztottam.
Megjegyeztem, hogy az egészségügy mindenkit utolér, és legfőképpen a szemüveg dönti el, ki milyen orvos. Nincs Isten, aki meghallgat, ha mérget adtunk be magunknak.
Kun Tibor