2016-11-14 17:47:26

 

Nemcsak november 4-e tragédiája, de az utána következett megtorlás is igen súlyos volt a jászberényiek számára.  A forradalom résztvevői közül mintegy 40-45 fő ellen folyt valamilyen rendőrségi, ügyészségi, bírósági eljárás. Végül közülük 19 személy kapott letöltendő börtönbüntetést. Voltak, akiket csak néhány hetes, hónapos vizsgálati fogságban tartottak, majd elengedtek. Ám a büntetést így vagy úgy, de nem kerülték el, mert állásukból elküldték, tanulmányaikat nem folytathatták, s ez is büntetés volt számukra.


A kommunista hatalom visszatérői még arra is képesek voltak, hogy akik nem kerültek igazságszolgáltatási eljárás alá, azok ellen is fellépjenek. Erdész Sándor múzeumigazgatót a jászberényi tanácselnök Soós Pál – a vb jóváhagyásával – panaszolta be a Művelődési Minisztériumnál 1957 január végén - leváltását és elhelyezését kérve.


A Jászberényi Járási MSZMP is írt kérelmet 1957 nyarán. Somogyi Jenő százados, a forradalmi bizottság első elnöke, így került végül bíróság elé, ahol 5 évet kapott első fokon. 

 

A jászberényi forradalomban résztvevők ítéletei  - 1957-58-ban
 

A Pest Megyei Népbíróságon                                                                   II. fokú ítélet                     I. fokú ítélet

Dr. Nagy Pál (1909-1990)	1 év	2 év
Gedai István (1934)	1 év 6 hó	5 év
Kovács Tibor (1931)	1 év
Orendás Béla (1916-1999)	1 év 6 hó
Lauer László (1921-1998)	1 év

                                                                                                   
                                                                
                                                      
                                                      

Budapesti Katonai Bíróságon                                               II. fokú ítélet                                       I. fokú ítélet

 

dr. Altordai Sándor (1909-1998) 1. rendű	3 év
Potemkin Károly (1927-2003) 2. rendű	3 év	2 év
Imre Béla (1927-1979) 3. rendű	6 év	4 év
Járomi József (1928) 4. rendű	1 év	3 év
Torma Ferenc (1921) százados 5. rendű	4 év
Országh István (1931) fhgy.  6. rendű	felfüggesztve	1 év
Apter Károly (1931-1968) 8. rendű	felfüggesztve	1 év
Erdész Sándor (1929-2006) 9. rendű	3 évre felfüggesztve	1 év
Szabó Kálmán (1929) 10. rendű	3 évre felfüggesztve	1 év
Varga József főhadnagy	2 év (ebből 1 év 8 hónapot letöltött)
Varga Ferenc (1913) őrnagy	2 év (ebből 1 év 8 hónapot letöltött)
Hargitai József (1928) hadmérnök	2 év
Somogyi Jenő (1929) százados	5 év (ebből  2 év 8 hónapot letöltött)
Liszkay Tamás (1934) egyetemista	2 év (betegsége miatt kiengedték)

        

 

 

 

 

 

 

 

 

                      

 

Van olyan jászberényi is, aki a város szülötte, de 1956 őszén nem volt itt. Dr. Válenti Béla (1936-2007), a kiváló gyermekorvos itt született és itt élt. 1956 októberében éppen Pécsen járt az orvosi egyetemre. Ott lett a forradalmi események résztvevője, a MEFESZ titkára, majd kétéves büntetés elszenvedője. Szabadulása után sem térhetett vissza az egyetemre, így csak 1969-ben tudta azt befejezni. 


A másik fiatalember Bóna Zsigmond (1930-1957), aki itt járt gimnáziumba, majd Pomázon élt, s 1956-ban ott volt a nemzetőrség parancsnoka. Ezzel az életével fizetett, 1957 elején az elsők között szabtak rá ki halálos ítéletet. Ma már ő is a jászberényi temetőben alussza örök álmát.


November 4-e után Jászberényből is sokan disszidáltak. Így a veréseket, a megaláztatásokat, a börtönt, az állásvesztést és a megkülönböztetéseket „megúszták”. Ám szeretteik elvesztése sokak számára nem volt könnyű, hiába éltek szabad országban, s teremtettek maguknak új egzisztenciát.


A forradalmi napokban négy egyetemista is jött Budapestről Jászberénybe, hogy segítse a Nemzetőrség létrehozását. Közülük Liszkay Tamás és Gedai István több éves börtönbüntetést kapott. Kosztya Lujza – bár folyt ellene is eljárás – végül nem kapott büntetést. Pintér Lajos pedig disszidált, s Olaszországban folytatta életét, jeles orvos lett. Több évtizede már hazánk Veronai Tiszteletbeli Konzulja.

 

Egy ’56-os emlékünnepségen együtt Magyarországon

a két harcostárs, prof. dr. Gedai István és dr. Pintér Lajos