Cseppet sem biztató idénykezdet
2016-08-07 09:24:37
Szombaton megkezdődtek a küzdelmek a labdarúgó NB III-ban is. A Keleti-csoportban szereplő Jászberényi FC hazai pályán a REAC együttesét fogadta. A találkozót megtekintette – végigszenvedte – tudósítónk is.
A magyar labdarúgás harmadik vonalában is megkezdődött a 2016-2017-es bajnoki pontvadászat. A mieink szombat délután inkább csak hajtók voltak, mintsem vadászok, mert a meccs végén csupán egyetlen pont került terítékre. A labdarúgó NB III. Keleti csoportjának 1. fordulójában lejátszott Jászberényi FC – REAC mérkőzés lefújásakor 1 – 1-et mutatott az új, elektromos eredményjelző tábla, amelyen szigorúan kilencven percig tartott a találkozó, a hosszabbítást sem az első, sem a második félidőben nem jelezte.
Átalakult csapatunk – a nyolc új igazolásból öt játékos kapott bizonyítási lehetőséget az idénynyitón – komoly céllal vágott neki a bajnokságnak: egy osztállyal feljebb akarunk lépni. Ehhez képest a már tavaly is nagyon vékony rákospalotaiak két gólt is rúghattak volna az elején, de későbbre halasztották az összeszokottságnak a látszatát is kerülő védelmünk megbüntetését.
A 20. percben, Marcsek Ákos sárga lapot előhívó szabálytalansága után, Kollár Zsolt készülhetett szabadrúgáshoz balról, a kapunktól 23 méterre. Lövéséért Menczeles Iván hiába nyújtózkodott, a labda a kapu jobb oldalába kanyarodott (0 – 1).
A 28. percben Hevesi-Tóth Tamás fejesét a gólvonalról mentették a vendégek. A 29. percben Hamar Ádám, elcsúszó védője mellől, egyedül húzhatott kapura, de labdája célt tévesztett.
Ebbe a két, röpke minutumba sűrítették a hazai fiúk az első játékrészbeli, értékelhető próbálkozásaikat, mert a 34. és a 40. percben megint csak a budapesti kék-sárgákon (meg a felső lécen) múlt, hogy nem kerültünk nagyobb hátrányba a szünetig.
Az 50. percben jobbról, szögletből szállt középre a labda, egy fejről magasan felpörgött, végül Hamar Ádám juttatta közelről a kapuba. (1 – 1).
És ami eztán következett, arról legjobb, ha a lelátó emberét idézem: „Ettől gyengébb csapat nemigen jön már ide.” (65. perc) „Azt vezetném be, hogy ezeknek ezer forintot kéne fizetni minden nézőnek, aki végignézi ezt a szenvedést… Nem tudom, akkor szaladgálnának-e.” (74. perc) „Ezeknek, b**d meg, beszereznék egy GPS-t, hogy tudják, merre kell menni.” (77. perc)
Vagyis a tervszerűség helyett az esetlegesség jellemezte a JFC játékát, ami még egy halovány vetélytárssal szemben sem elég a sikerhez. Bár ezzel együtt is, nem sokkal a hármas bírói sípszó előtt, felvillant egy szerencsés győzelem képe, de Hamar Ádám fejese csak az utolsó utáni esély elszalasztását jelentette.
A nézőtér különösebb morgolódás nélkül kiürült – „Jövünk két hét múlva? Jövünk hát!” –, ám a klub vezetői a túloldalon hosszú percekig a helyükön maradtak. Csak akkor mozdultak, amikor az öltözőből kivezényelt csapat a meccs utáni levezető köröket kocogta az edzőpályán. A gyepen csalódottan sétáló Gelei Károly vezetőedzőnek az arcára volt írva a nyilatkozata: „Gyengén játszottunk, és nem csak a felkészülési mérkőzésekhez képest. Amatőr hibákat követtünk el, az egy az egy elleni párharcokat rendre elveszítettük. Hiányzott belőlünk az agresszivitás, ami megengedhetetlen.”
Kun Tibor