2016-07-28 12:12:46

 

A csángós hétvégén annyi program, annyi látni-enni-inni-hallgatni-érteni és értékelni való volt, hogy ember legyen a talpán, aki mindezt teljesíteni is tudta. A főtéren a zene szólt, s az alkalmi színpadon gyermekek tánccsoportjai ropták a táncot, amihez a muzsika, a népzene messzire hallatszott. A zene, a tánc, a hagyományok kedvelői, az érdeklődők a városközpontban vonultak, hol ide, hol oda a lezárt utcák között szabadon. Én a Déryné Rendezvényházban látható tárlatot vettem célba elsőként szombaton délután.


A hűs nagyteremben viszont egymagamban fotózhattam, s a kiállított képek előtt ácsorogva újra átélhettem azt az élményt, amit a Jászok c. történelmi dal-és táncjáték bemutatóján már egyszer megéltem. Gémesi Balázs 16 fekete-fehér képe és Szalai György 14 színes fotográfiája olyan „lenyomata” a csodálatos műnek, ami segíti az emlékidézést, azt a csodát, aminek részesei lehettünk. Az ember azt érezheti, olyan produkciót látott-hallott, ami megismételhetetlen, s egyben örök élmény is. A fotók méltón mutatják ezt az üzenetet.


Minőség és hagyomány


A szigeti forgatagban aztán óriási nyüzsgésben jártam az utakat. A zene itt is szólt, a produkciókat itt is nézték az erre kíváncsiak. Én azonban az egyik standnál hosszasan letáboroztam. Molnár Gábor kovácsmester munkája rabul ejtett, amikor Viola unokámnak – neki mutatva és magyarázva – szinte pillanatok alatt elkészített egy kis medált vasból, majd egy nemzeti színű zsinórra fűzve a kislány nyakába akasztotta. A kíváncsiskodók meg-megálltak a mester standjánál, csodálták is, hogy vasból milyen sokféle, a háztartásban, a lakásban, kertben, a házkörül hasznos dolog készülhet. A műanyagok helyett az időtálló fém bizony jó szolgálatot tesz ma is, ha áldozunk némi pénzt a tartósabb megoldásokra.
 

 

Fotógaléria a Facebookon

Molnár Gábor második alkalommal nyitotta meg standját és „látvány kovácsműhelyét” a csángó fesztivál napjaiban. Profi már a vásározás, az alkalmi bemutatók terén, hiszen egész évben járja az országot hasonló rendezvények résztvevőjeként. Ám két éve már Jászberényben lakik, itt van a családja. Jól felszerelt kovácsműhelyét pedig a közelben, az egykori Zagyvamenti téesz műhelyének megvásárlásával hozta létre.


Élete Borsodban kezdődött, Miskolcon a Gábor Áron Képzőművészeti Szakközépiskolába járt, ahol a ma már ritka mesterséggel megismerkedett. Díszítőkovács szakra járt, majd a közeli szakmunkásképzőben szerszámkovács végzettséget is szerzett. Szakmáját 15 éve gyakorolja, de ez alatt részben főállása is volt, mert csak a mesterségből nem lehetett megélni. Ám a két munkát a végtelenségig nem lehetett végezni. A szakmáját, műhelyének felszerelését, eszközeit – ami kisebb vagyonnal ér fel - olyan szintre fejlesztette, hogy ma már csak a kovácsmesterségből él.  Az élete is változott, második házassága hozta Berénybe, ezért találkozhatunk vele immár a csángó fesztiválokon is.


Molnár Gábor szereti a hagyományőrzést, annak szinte minden formáját. A szigeten betyár öltözetben láthattuk, ami ezt bizonyítja is. Így hát, aki a betyárok eszközét, a fokost keresi, annak érdemes a mesterhez fordulni, mert ő ilyet is készít, de kocsik, szekerek, hintók vasalatát, kerítést is. A kisbicskától a dugóhúzóig, a grillező készletig sokféle eszközt készít. Volt is érdeklődő a standjánál. Egy hölgyet éppen lebeszélt elképzeléséről, mert „azt úgy nem lehet, nem érdemes” – hallottam. Részletesen magyarázta, hogy ha kisebb eszközt rendel, akkor az milyen gondot okoz majd hamarosan. Tehát a nagyobb, a vastagabb, az erősebb vagy éppen a sima és egyenes lesz a jobb. Mert nem az a célja, hogy mindenáron valami olcsó vacakot, hanem tartósat, szépet, akár egy életen át is jól szolgáló darabot, munkát készítsen.

 

A bemutatót persze sokan megnézték, gyakran álltak körbe rögtönzött műhelye előtt, ahol az „utazó” kis kohóban a koksz 3000 fokon izzott, melegítette a vasdarabot, amiből minden lehetett, kés, de egy apró medál is. Az üllőre rakott izzó vasra mért ütések „zenéje” pedig messzire hangzott, szinte csengett, ahogy ütötte, s közben forgatta, alakította egy jó nagy – bizonyára súlyos – kalapáccsal. Így bizony sokan láthatták, hogy nem kis fizikai munka, izzasztó, kemény mesterség ez.


A vásári forgatagban tovább haladva a vas után a fanyűvők munkáit is megkerestem. Igaz, itt már nem mesterekkel, hanem kereskedőkkel találkozhattam, akik fából készített eszközök ezreit kínálták az asztaloknál. Fakanálból vagy húszféle is volt, de a háztartásban szükséges más eszközből, játékokból is volt kínálat bőven, legalább hat-nyolc asztalnál. Az Erdélyből, Csángóföldről érkezett asszonyok sokféle hímzett kézimunkája – apró zacskóktól a hatalmas terítőkön át az ágytakaróig - most is lenyűgöző volt. Irhából készült mellények, kis bekecsek, sapkák, kucsmák garmadája is várta a vevőket. A zsinórra ráterített textíliák között sok autó – akár több személyes furgon – és kisebb sátrak is mutatták, hogy az árusok nagy része a szigeten alszik e napokban, őrizve a fesztiválozóknak szánt értékes portékát.

 

Fotógaléria a Facebookon

A standok között áthaladva Kovács Zsigmond karikatúristát is köszönthettem, aki szintén törzstagja a vásári „kínálatnak”. Előtt szinte mindig ült valaki, hogy portréját megrajzolja a jászberényi születésű – ma már kissé őszülő – négygyermekes fiatalember.


Készruhákat is kínáltak garmadával több helyen. Hagyományőrző viseletek nőknek és férfiaknak egyaránt vevőkre vártak. Az egyik helyen olyan felső volt a „hívogató”, melyet a jászkapitányok hordanak manapság. Nos, ilyet 35 ezerért vehetett magának bárki.  A korondi kerámiák kínálata is gazdag volt. Ezek is változtak a korral, olyan formákat öltöttek, hogy a mai háztartásokban is jól szolgáljanak.

 

 

Fotógaléria a Facebookon

A sok bizsu, műanyag csecse-becse mellett természetes anyagok, növények, virágok, termések feldolgozott változatban is várták a vevőket több helyen is. Főként a levendula illatozott kis zacskókban, fiolákban, de szabadon is. Igen gazdag volt a kézzel készített szappanok és más illatszerek, kencék kínálata, de az áruk is. A természetes anyagokból főzött szappanokért ezer forintot is elkértek. Ilyet azonban itt, vagy a későbbi mézvásáron is kaphatunk, így át kellett gondolni, most vagy két hét múlva nyúlunk a zsebünk mélyére.


Kiss Erika