2016-07-27 10:43:56

 

Mire jó a népzene, úgy értem, mire jó még? Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény, ha beledaráltak a szívpörköltbe, ha állsz, talpig szerelmes vasban, ha képtelen vagy reménytelennek látni a reménytelennek látszót. A csángó fesztiválok régi látogatójaként igazolhatom, hogy az idei, a huszonhatodik sem hagyta cserben a föld alá süllyedt hangulatban folk koncertre érkezőket. Népzenével az igaz még igazabb, világzenésítve, szódával, vodkával, bluesosan, mindenhogy igaz.


Herczku Ágnes és a Banda, a bandavezér Nikola Parov, közép-európai és balkáni szálakból font erős szövetű muzsikával nyitották a csütörtök estét a szabadtéri színpadon. Ági mindenféle szépsége – énekhang, szemek, száj – és a nagyszerű banda, bár a színpad fölötti tetőtől kiakadt, tető alá hozott egy olyan produkciót, amelyben a feleségüket befalazó kőművesek balladája abból a nézőpontból is megigazult, hogy elvégre, asszony kell a házhoz, és a nőkre lehet építeni. Mert kit a szerelem körülfog, nem kell annak semmi dolog.

Fotógaléria a Facebookon

Ferenczi György, blues szájharmonikás és őrült, beleszeretett a magyar népzenébe; a blues már megvolt, a kettőből lett a Rackajam. Ezt a lekvárt kenhetjük akár a hajunkra, jól járunk vele. Január óta, az alkalom szülte tánctársulattal és Szomjas György filmrendezővel összefogva, Betyárjáték címmel támadnak a Nemzeti Színház színpadáról. Az előadás csütörtökön, az este második részében felfért a jászberényi szabadtéri színpadra is. Élő, népi rock and roll mozi ment le gigába. Szomjas minden legendás – talpuk alatt széllel fütyülős, rosszemberes, kopaszkutyás, fanyarul szocreál és ötvenhatos – filmjének jeleneteivel, árnyjátékkal, a kocsma oldalát is szétrúgni kész táncosokkal. Olt Tamás színművész lapozta fel a korabeli krónikákat, hogy betyárnak a következő csábingerek miatt állt az ebadta magyar: könnyű pénzszerzés, pazarlás lehetősége, újságokban való elhíresztelés. Itt a lyuk, sajnáljuk. Adjatok nekik a bluesharmonikával! Ferencziék játéka meredek, de fergeteges. Egy pillanatra sem érezni erőltetettnek, pazarul kombinálnak. Mick Jagger, Chuck Berry, Jimi Hendrix, Hobo vagy Bob Marley betyárosan jó adatközlők, és csirkefogónak sem utolsók… Hozd fel, Isten, azt a napot, hogy süsse fel a harmatot, a harmatot a mezőről, a bánatot a szívemről.

 

Fotógaléria a Facebookon

A Víz utcában a Buda Folk Band aztán vágott bele a csütörtök éjszakába, hogy nem túl messzire onnan megfogták a betyárokat. Magyar világi népzenéjükkel kétszázzal előzik Erdélyben a román kamionokat, úgy mondták. Közöttük Muzsikás-zenészgyerekek, Csoóri Sándor és Éri Márton, bujkáló blues feeling, kézen és szíven fog az egész, a karom majd’ kiszakad utána.


Pénteken, éjféltájt, a Jászság Népi Együttes székházának előterében Pál István Szalonnára és Bandájára értek össze a vállak. Szalonna a prímások közt herceg, főúrian elboldogul minden dallammal, ami népi. Slágerzenész, a legjobb fajtából. Ismerek olyat, aki képes volt eljönni a koncert egyetlen darabjáért, ezért: Esik az eső, még sincs sár, csak a babám udvarán. Elhordanám, de nincs annyi erőm, mással csalogat a szeretőm.


A Parno Graszt szombat éjjel nem tudott hibázni. A tömeggel együtt tutira mentek. A paszabi cigányzenekar az összes dalával aláaknázta a szabadtéri színpadot, két órában hordták a robbanóanyagot. A saját kötelezőik mellett lendületből odatették a balkáni cigányhimnuszt, az Ederlezit és a hiperérzelmes Besame muchot, ami az én fordításomban Csókolj agyon… A végén a Nézésével meg a járásával küldték haza a közönséget, akik közül valószínűleg kevesen tudják, hogy ez a mára ronggyá játszott nóta egy 1995-ös magyar filmben, a Csajokban milyen környezetben hangzik el. Egy kocsmai asztalnál egymással szemben ül két férfi. Az egyikük egy négyzetméter vodkát rendel. Felemeli az első poharat, így tesz a másik is, isznak. Mennyi, kérdezi az irdatlan mennyiségű piát kihozató. Mi mennyi, csodálkozik a másik. Mennyi a nő, bővíti a kérdést a kihívó. A feleségem? Nem eladó! Kérhet akármit, nem fogok alkudni, marad rendíthetetlen a minden áldozatra kész szerelmes. Egy milka, dobja oda a férj. A nagy köteg pénz rákerül a négyzetméter vodkára, és a két férfi énekelni kezdi azt, hogy…

 

Fotó: Koczkás György

Vodkából vasárnap kora estére is maradt, mikor is a Vodku zenekar lépett a főtéri színpadra. Huszonöt éve ajánlják magukat a toroknak és a léleknek. Színházban, presszóban, kuplerájban, Odesszában és a Gyimesben is elkél az ilyen szellemes, finommá érlelt world music. És kihagyhatatlan az énekesük, a részegítően szép hangú és a bokájától a feje búbjáig rendben lévő Bede Sarolta! Sétált egyet a műsoruk után, felmérte a fesztivál italkínálatát. Tettem én is néhány lépést arrafelé, de csak azért, hogy lássam, zene nélkül is árad-e róla az, ami a színpadról annyira lejött. Áradt. Messze Tenerife, messze ide Hawaii, itt pont úgy van minden, mint tegnap vagy tavaly.


Kun Tibor