2016-06-30 10:35:32

 

Gimnáziumi osztálytársammal, Szabó Petivel a ZagyvaParty Fesztivál első napján este negyed nyolc körül megállapítottuk, hogy nem az a lényeg, hogy egy előadó hány ember előtt játszik, az a fontos, hogy önazonos legyen: az általa megszólaltatott muzsika legyen igazán a sajátja. Nem terveztünk kánikulai közhelyparádét, szimplán ez volt benne a levegőben.

 

A magyarérettségik szövegalkotási feladatainak egyik választható típusával, az összehasonlító elemzéssel is meg lehetne közelíteni a Mi az ábra? és a Devil’s Trade fesztiválszereplését. Mindkét produkciót sportember viszi a hátán: a gitár-dob-cselló felállású zenekar frontembere, Sebestyén Róbert remek maratonista, míg a bendzsós-gitáros egyszemélyes projekt mögött álló Makó Dávid a küzdősportok és a saját testsúlyos tréningek világában mozog otthonosan. Sebi fővárosiakkal zenél Pesten, míg Dávidnak hűséges muzsikustársai a Szabó testvérek, a már említett Peti és öccse, Marci, akik a Lehel gimiben 20 éve hozták össze máig létező bandájukat. A magyar népzene is be-bekérdezkedik az alapvetően az „alternatív hardfolkrock-punkblues”, illetve az Appalche-hegység ihlette amerikai folkos világba; jól láthatóak a különbségek-hasonlóságok. Az azonban biztos, hogy hiteles, őszinte, férfias történeteket hallhattak akár a Torony Pódium látogatói (sőt, a szomszédos szabadtéri kondiparkban edzők), akár pedig a Pálinkateraszon ücsörgők.

 

Fotógaléria a Facebookon

Hiteles figura Redbreast Wilson is, aki élőszóban benyújtott óvásomra – mely szerint nevével ellentétben nem is rőtszakállú – kedvesen reagált. A szó jó értelmében vett küldetéstudatát abszolút meggyőzően adta át számomra, miközben ő a hot dogját szorongatta, én pedig a hosszúlépésemet. Azt mondta, be akarja bizonyítani, hogy az a fajta blues, amelyet ő játszik, egyáltalán nem szomorú zene, a melankóliát meghagyja másnak. Jómagam sem a bús férfi panaszait hallottam a színpaddal szemben állva, hanem lendületes, energikus bluest a basszusgitárral, és - a nagy örömömre kevés elemből álló, így a dobost jól mutató – dobszerkóval teljes triótól.

 

Fotógaléria a Facebookon

Ismert és kedvelt figura Ripoff Raskolnikov is, ő húzta az élőzenés altatót 23-án a Margit-szigeten. Illetve dehogy altatott: a blues kalapos-fekete öltönyös, szikár hercege piros virággal a gomblyukban énekelte, hogy nem könnyű („It’s not easy”). Pedig dehogyisnem: őt (a jellegzetes gitárjátékát, valamint Nagy Szabolcs remek zongorázását) hallgatva minden könnyebb, ünnepibb: jobb.


Férfiemberek kéredzkedtek be fesztivállátogatók lelkeibe. Akik beengedték a kopogtatókat, nem jártak rosszul.


P.T.