2016-05-31 08:44:41

 

A XIX. század közepén a magyarországi városok élén a főbírók álltak. A közigazgatási rendszer 1859-es reformja után a polgármesterek kezébe került ezek irányítása. Farkas János (1821 – 1886) ügyvédet, Jászberény főbíráját ekkor választották meg a legnagyobb jászsági település polgármesterének. Ilyen titulussal az első volt sorban, és napjainkig huszonhárman követték őt (1950-től 1990-ig tanácselnökként) ebben a tisztségben. Róluk és tevékenységükről szólt Kiss Erika újságíró, helytörténeti kutató Jászberény vezetői voltak című előadása a Jász Múzeumban.


Akik Jászberényben az elmúlt másfél évszázadban városvezetői jogosítványt kaptak – sokáig a képviselő-testület tagjai, közöttük a legtöbb adót fizető virilisták, jelölték ki Berény első polgárát – politikai viharoktól, gazdasági nehézségektől, világháborúktól, forradalmaktól és kurzusváltásoktól akadályozva-segítve igyekeztek ellátni a feladatukat.


A kiegyezést követő, 1876-os megyerendezés végleg felszámolta a Jászkun Kerület sajátos egységét, és a Jászságot, Szolnok megyeszékhellyel, Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez csatolta. A kialakult új helyzettel Jászberény elvesztette korábbi, központi szerepét, s mint rendezett tanácsú város, járási székhely lett.


A város történetében ez ideig a leghosszabb hivatali időt a korábbi községi bíró, Friedvalszky Ferenc (1878 – 1945) töltötte el polgármesterként. 1918 végén, a világháborús vereség után vette át szülővárosa vezetését, és 1940-ben vonult nyugalomba, bár virilistaként továbbra is a közgyűlés tagja maradt. Polgármestersége alatt épült a tanítóképző, az adóhivatal (ma: a rendőrkapitányság), a tűzoltóság, a csendőrlaktanya, a posta és a mai Székely Mihály Általános Iskola (akkoriban: római katolikus népiskola) emeletes tömbje. Több utat kővel burkoltak, hidak épültek, bővült a vízvezeték- és szennyvízhálózat, megvalósult a Rákóczi út „kinyitása”. A főtér gondozott, parkosított lett. A kórház jelentősen korszerűsödött. Friedvalszky 1936-ban „a közigazgatás és a város fejlesztése terén kifejtett érdemes működése elismeréséül magyar királyi kormányfőtanácsosi címet” kapott.


A második világháború befejezéséig többnyire jogi végzettséggel rendelkezők kerültek a jászberényi polgármesteri székbe. Utolsóként, 1940-től 1945-ig, Pénzes Sándor, akit a népbíróság 1947-ben az ellene felhozott „népellenes” vádak alól felmentett.


Az 1945 és 1948 közötti átmeneti években, amikor Magyarországon egy rövid pillanatig azt lehetett hinni, hogy nem dőlt el még semmi, Jászberény vezetőjét is az új idők szele sodorta a pozíciójába. Tóth György István úri szabó, a Magyar Kommunista Párt tagja, polgármestersége nem csupán a kezdetét, de egyben a végét is jelentette egy korszaknak.


A kommunista hatalomátvétel esztendejében, 1948-ban, a Magyar Dolgozók Pártjával kötött egyezség alapján, egy kisgazda, Beszteri Mihály harminckét évesen lehetett a város – máig legfiatalabb – első embere.  Két évig maradhatott hivatalában.


Az 1950. évi I. törvény a helyi tanácsokról rendelkezett. A törvény, szemben a korábbi önkormányzati autonómiákkal, a tanácsokat szovjet mintára, az egységes és központosított államhatalom helyi szerveiként határozta meg.  A tanácselnökök csak korlátozott jogkörrel rendelkeztek. A helyi igazgatás élén a végrehajtó bizottság állt. A hetvenes évek elején enyhítettek a központi irányítás szigorán, de a tanácsrendszer, a látszólagos népképviselet 1990-ig fennállt.


A tanácsi korszakban Jászberény vezetőit általában a megye más településeiről helyezte ide a pártirányítás. Berény első tanácselnöke, Kapás Rezső Túrkevéről érkezett, és természetesen párttag volt, amúgy meg református lelkész. 1953-ig szolgált ezen az állomáshelyén. Ezekben években indult meg az ipartelepítés (Aprítógépgyár, Hűtőgépgyár) a városban.


1956-ban, amikor a Sztálin teret Lehel vezér térre keresztelték, a hivatásos katona, Soós Pál őrnagy elnökölte a végrehajtó bizottságot, majd a forradalom után eltűnt…


A kádári időknek a mezőtúri Bányai Jánossal futott neki Jászberény. Tizenhárom évig tartó tanácselnöksége alaposan alakított a városképen (pártház, Szövetkezet út, főtér).


A Karcagról „ejtőernyőzött” Bojti Jánost 1973-ban váltotta a tanácselnöki poszton Kárpáti József, a Hűtőgépgyár párttitkára. A csere Gorjanc Ignácnak, a gyár befolyásos vezérigazgatójának támogatásával történhetett meg. Hat évvel később a pártvezetés megvonta a bizalmat Kárpátitól, leváltották. A tanácselnöknek időközben megromlott a viszonya Gorjanccal. Addig azonban megépült a pelyhesparti lakótelep, bölcsődével, óvodával, iskolával. Új víztorony nőtt ki a szigeten, és országos hírűvé vált kórházban működő gasztroenterológiai osztály.

 

A rendszerváltás előtti évtized városvezetői megbízatása Buzás Sándornak jutott, aki hivatali karrierjét megelőzően pedagógusként dolgozott. A Törökszentmiklósról „átirányított” tanácselnök együtt hallgatta a múltidéző előadást két utódjával, Magyar Levente és Gedei József polgármesterekkel.


A nyolcvanas években elért Jászberénybe is a gáz, díszpolgárrá avatták Gorjanc Ignácot, a kórház új gyermekosztállyal bővült, lakásépítések zajlottak a mai Szent László utcában és a főtéren is. Elkészült a Bajcsy-Zsilinszky úti iskola, és előkészítették az olaszországi Conselvével létrejött testvérvárosi kapcsolatot. Az 1990-es békés átmenetkor harmincmillió forint várakozott a város kasszájában.


A parlamentális demokrácia és a piacgazdaság viszonyainak kialakítása a települések irányítását sem hagyta érintetlenül. A polgármestereket először az önkormányzati képviselők, később közvetlenül a polgárok választották.

 

Jászberény rendszerváltást követő negyedszázadában két orvos (Magyar Levente 1990-től 2006-ig, Szabó Tamás 2010-től) között egy ügyvéd (Gedei József 2006-tól 2010-ig) nyerte el a polgármesteri mandátumot. Mindhárman pártpolitikusként, hol épp ellenzékben, hol épp kormányon lévő pártok tagjaként. Megküzdve a helyi politikai ellenfeleikkel, de a támogatóikkal is…


A város képében, az infrastruktúrában, a közigazgatásban, a gazdasági környezetben, az oktatási, az egészségügyi és a kulturális intézmények állapotában jól látható az előrelépés. 2004 óta az EU-s források is a fejlesztéseket szolgálják.


Kiss Erika kutatómunkája során három évszázad városvezetőit vette lajstromba, sokféle sorsot, sikert és kudarcot. Ha úgy tetszik, azokat sorjázta, akik korukat megelőzve – felelős pozícióban – közmunkát végeztek.


Kun Tibor