2016-04-20 13:08:33

 

Nem tudok énekelni, de volt egy punk zenekarunk, ahol azzal kísérleteztünk, hogyan lehet mekegve énekelni… 2004-ben, egy interjúban  arról kérdeztek, hogy mi legyen a beszélgetés apropója, bemondtam, hát nem tudjátok, én voltam Az Év Nője, és leírták… Az elmúlt húsz év tárcáiból, publicisztikáiból válogatok ki hatvanat… Az általános emberi témák érdekelnek… Ha egy hétig smink nélkül bolyonganék, úgy érezném, kivet magából az emberiség normálisabb fele… A parókák és a kalapok illenek a zsigeri személyiségemhez… Változónak teremtettek… Egyszer itt, egyszer ott, ezért nem tudok állást vállalni… Tizenegy óra után, dél körül ébredek, a gangon tolom a cigit és a kávét, a szomszédban lakó idős nénik sajnálkoznak, szegény kislány, mi lett belőle…

 

A Dallast nem hagyom ki, sportolok… Nem úgy utazom, mint mások, nem érdekel semmi, Hamburg hangulata például, az igen… Kényelmes ember vagyok, velem pokol utazni, a világ legszebb helyén sem kelek fel délelőtt… Mindig írni megyek… Hetente négy-öt regényt elolvasok… A zene a legfontosabb ihletforrásom, képes vagyok egész nap, napokon keresztül ugyanazt az egy számot hallgatni… A verseimből meg is zenésítettek, azt hiszem, a zene híd a vers és a közönség között… Hobbim az evés, egy jó kaja után legalább négy-öt órát dolgozom… Amit az első verseskötetem megjelenésekor éreztem, többé nem jött elő… Az új regényem, ha meglesz, kevesebb pénzt költök pszichiáterre… A könyveim nem rólam szólnak… A mostani regény annyira durva, hogy az egyik barátom azt javasolta, ne a saját nevem alatt adjam ki… Én semmit nem szerettem volna… Nem adtam fel, hogy valaha állatkertben fogok dolgozni… Nem tudok tanítani, a műveimmel meg nem akarok… Kritikus szemmel olvasok, egy év alatt tíz verset írok… Az új regényem a jövő évi könyvhétre jelenik meg, felolvasnám belőle az első fejezetet, hat perc, Kirepül… Az új, thaiföldi verseimből néhányat, a nem annyira szexuálisak közül… Trópus, mindenki szép, mindenkit akarok… A szerelem olyan, hogy te is lehetnél, Like a hurricane… Rajongok Elvisért, az összes fellépő ruháját megvarrattam, teljesen úgy nézek ki, mint a Király… Thaiföldön Joe, a kanadai megtudta, hogy van itt egy nő, aki azt mondja magáról, hogy ő a legnagyobb Elvis-rajongó, és beszélni akart velem… Megmutatta, hogy a háza melletti tó partjára Elvis gitárját mintázó stéget építtetett, a házban minden üveg Elvist formázza, benne Elvis kedvenc italaival… Jól van, ez csak pénz kérdése, ettől még nem te vagy a legnagyobb Elvis-rajongó… Na jó, akkor mondok neked valamit… Anyám Miss Texas volt, lefeküdt Elvisszel, utána a fenekére tetováltatta, hogy itt járt Elvis Presley…

(A költészet napján Karafiáth Orsolya volt a Déryné Rendezvényház vendége. 1999 és 2012 között öt kötete jelent meg. Költő, író, műfordító, publicista, énekesnő. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt birtokosa, amit irodalmi munkásságáért vehetett át 2005-ben.)


Kun Tibor

Fotó: jasznaplo.hu/Baró János