2016-03-29 10:52:10

 

A Múzeumi Esték sorozat márciusi előadója Sebők Balázs volt, aki a SZIE ABPK docense. Egy érdekes és nehéz korszakról beszélt, arról a zavaros és tragikus időszakról, mely 1918-19-ben történt Jászberényben. Az ember azt gondolná, a történészek már minden percét felkutatták azoknak az éveknek. Sebők Balázs viszont újra átnézte a levéltári iratokat, és számos új információval szolgált.


Az 1918-19 hazánk számára tele volt tragédiákkal, melyeknek végére régi területe 1/3 részére zsugorodott. Ebben szomszédainknak, a románoknak, szlovákoknak, szerbeknek, az európai hatalmi stratégiáknak is nagy szerepe volt. No, meg annak a politikai és gazdasági káosznak is, ami ezekben az években jellemezte az országunkat.


Sebők Balázs az őszirózsás forradalommal kialakult helyzet taglalását azért hozta elénk, hogy a jászberényi eseményeket még jobban megérthessük. 1918 őszén az országban káosz alakul ki, a hadsereget szélnek eresztették, a fegyverek begyűjtéséről nem gondoskodtak. Nem volt elegendő élelmiszer, éhezett a vidék lakossága is, a hazatérő katonáknál nagy mennyiségű fegyver maradt.


Jászberényben is a Nemzeti Tanács, a már korábban is működő szociáldemokrata párt vette át a vezető szerepet. Ám élelmiszert ők sem tudtak „teremteni”. Így pár hét után a kommunisták vették át az irányítást. 1919 elején olyan direktórium alakul, melyben nem volt jászberényi születésű vezető. Ráadásul még árvíz is sújtotta a város határát.

 

Május elején a románok a Tiszáig előretörtek, azaz Erdély után Magyarországból újabb jelentős területet „vettek birtokba”. A város vezető elitjének 25 tagját a börtönbe zárták, pedig rontani már ők sem ronthattak azon, ami akkor a városban volt.  Így aztán nem csoda, hogy olyan atrocitások történtek, melyek ma már a történelem sötét lapjain olvashatóak. A börtön udvarán lövöldözés történt, s Egressy Kálmán - egyetemista, aki hazajött családjához a zavaros időkben - a helyszínen meghalt. Gárdos Henrik vörös őr lőtte le, akit 1920-ban 15 év fegyházra ítélték.


Sebők Balázs az 1919. július 13-án történt – országosan is ismertté vált - véres eseményeket is apró részletességgel ismertette, s vetített képekkel mutatta a különböző helyzeteket, helyszíneket, a lehetséges történéséket.  A levéltári iratokat átnézte, s így tudhatjuk, hogy a szolnoki karhatalom 150 fős különítménye – liszt szállítása miatt – már július 11-én a városban állomásozott, a Méntelepen voltak elhelyezve. Tehát – ahogy korábban erről mások vélekedtek – nem a jászberényi elégedetlenkedő lakosság miatt vezényelték őket ide, nem is Bokányi Dezső látogatása okán.


A népbiztos által július 13-ra, a főtérre szervezett népgyűlés miatt azonban a szolnoki egységből a banképületben valóban elhelyeztek katonákat. Máig nem bizonyított, hogy ki lőtt először, de egy „riasztó lövés” minden bizonnyal dördült Bokányi beszéde közben. Erre a banképület felől egy sorozat lövés történt a tömeg feje fölött, a nagytemplom irányába. A tömegben pánik tört ki, az emberek menekültek. A városháza udvarán lévő, szintén katonai egység – akik nem tudták, hogy miért menekülnek az emberek – pedig rájuk lőtt.   A Táncsics utca így lett a vérengzés helyszíne, 11 halottal és 27 sebesülttel.


1920-ban a július 13-i vérengzést bíróság vizsgálta, 102 vádlott szerepelt az iratokban. Sebők Balázs elmondta, hogy a halálos lövéseket szolnoki katonák adták le. Öt nevet tudtak azonosítani a bírósági eljárásban. A Tanácsköztársaságban szerepet játszó jászberényi  kommunisták börtönt kaptak, négyen 15 évet, de többen a Szovjetunióba kerültek fogolycserével.


Az ország 1919. augusztus 1-jére összeomlott, a románok megszállták a keleti felét. Jászberény népe ezeket az időket nagyon megszenvedte. A városra 3 milliós hadisarcot vetettek ki, melyeket a képviselő-testület 264 tehetősebb, gazdag emberre testált rá.  Az élet rendje e kaotikus időszak után csak nehezen állt helyre Jászberényben.


Az érdekes előadás után a múzeum igazgatója, Hortiné dr. Bathó Edit a következő, április 21-i estet, Besenyi Vendel a Gulagra került jászberényiekről szóló előadását ajánlotta a közönség figyelmébe.


Kiss Erika