2016-02-24 10:58:49

 

Erzsi és Giza végig azt próbálják megfejteni, hogy az a bizonyos nyári, a Szolnok megyei Létán készült fotó 1918-as vagy 1919-es, és hogy mire vagy kire várnak rajta. Valami történt ott, de elveszett végképp, vagy bújtatja valaki, vagy alszik már, „vizes homokban, sárból ágyon”. A fénykép biztosan őket ábrázolja, „Szolnok megye szépeit, a Szkalla lányokat, habos tüllruhában, szélfútta hajjal, nevetve, integetve, egy domboldalról lefutva”. De hogy ki elé, mi elé futottak, kinek vagy minek örültek, az már örökre kideríthetetlen marad.

 

Örkény István 1971-ben bemutatott tragikomédiájának, a Macskajátéknak kétszemélyes változata az író születésének századik évfordulójára, 2012-ben készült el, két, híresen szép és remek színésznő, Béres Ilona és Tordai Teri számára. A Szkalla lányokat, Berényi Gábor rendezésében, másodszor vitték színre Jászberényben, ezúttal a Főnix Fészek Műhelyházban, február 11-én.


A Szkalla lányok idős korukra távol kerültek egymástól. Erzsi, özvegy Orbánné (Béres Ilona), budapesti nyugdíjas, társbérletben őrlődik, és megállás nélkül perlekedik a környezetével, mégsem cserélné fel ezt a világot testvére, Giza (Tordai Teri) németországi, dúsgazdag nyugalmára. Gizát, akit egy eltévedt háborús repesz tolószékbe kényszerített, a fia sok éve elvitte magához München közelébe, a kastélyába, ahol teljes kényelemben és gondoskodásban tölti napjait.


A két nő levelekben és telefonon vitatkozik szeretve. Mondataik mögött a huszadik század kétharmadának magyar történelme bujkál. Jellemeik szünet nélkül ütköznek, párbeszédeknek álcázzák a monológjaikat.


Erzsit nem érdeklik a konvenciók, heves, eleven, cinikus, bonyolult lélek.  Valamikori szerelme, egy kiöregedett operaénekes, hetente nála vacsorázik, s hiába csábítja el tőle a barátnője, Paula, és hiába tagadta le önmaga előtt is, igazából mindig őt, Csermlényi Viktort szerette, nem a férjét, a szegény Bélát. „Reggel úgy ébredtem, mint aki álmában lenyelt egy kaszát. Szanaszét szakadt a bensőm…” A szomszéd társbérlőnővel, Egérkével nagyszerűen összenyivákolnak, egy olyan városban, ahol a háború végén, az óvóhelyen az emberek még a büdösségüket is sajnálták a másiktól.


Giza visszafogott, aggódó, megtörten is elegáns, hűvösen bölcselkedő. Idegen számára Erzsi zűrös és zajos élete, de megvan a véleménye arról, a testvére által egyáltalán nem vágyott világról is, amelyben ő biztonságosan, ám egyhangúan él.


Tordai Teri el sem mozdult karosszékéből (a szék elé tett zsámoly utalt a bénultságára), fáradtan formálva a szavakat, apró gesztusokkal, egy-egy szemrebbenéssel, arcának rándulásaival és szoborszerű nyugalmával ellenpontozta Béres Ilona túlzások nélküli mozgékonyságát, humorba fojtott fájdalmát, áradó életerejét és végtelen szeretetéhségét.


A kétféle sors (a Szkalla lányok otthonait jelző, alig-díszletek között) másfél órában futott egymás mellett, Orbánné öngyilkossági kísérletéig és Giza váratlan Pestre érkezéséig, a régi képen merengős, miákolós zárójelenetig.


Bár Erzsi sok kudarcot élt meg, mindig merte vállalni a csalódást. Az efféle kockázatot Giza kerülte, jólét vette körül, mégis úgy érezte, a hibázástól való félelme miatt kimaradt a valódi életből.


Nehéz eldönteni, hogy itt rosszabb vagy ott jobb. Elszámolni a döntéssel sem könnyű.


Kun Tibor

Fotó: Szalai György