Menu

Moziban a zenede

2016-02-03 10:12:36

 

Az őszi könyvtári napokon jóféle régi sportévkönyveket túrtam. Szeretem azokat lapozni, mivel sokkal többet kapok egyszerű adathalmaznál, nem kevés társadalom- és gazdaságtörténet is ott lapul a tabellák, az eredménylisták mögött-között. Hasonló érzésem volt február 1-jén a mozi emeletén is, ahol nagyjából huszadmagammal együtt – egyik nézőtársam találó megfogalmazása szerint – jóféle hangoskönyvbe lapozhattam bele Bordás Józsefnek és társainak jóvoltából.


Pirosban az ünnepi alkalmainkat, pillanatainkat látjuk gyakran. Ilyen színbe öltözött a vetített képes – táncos – élőzenés esten a zenekarvezető cipője és szépséges, egy felső tamos dobfelszerelése is. Társaival, a gitárt és a billentyűt bűvölő Balogh testvérekkel, Rolanddal és Zoltánnal, valamint a Back II Blackből ismert Bebével kisebb ünnepet hozott a dobos az esős hétfő estébe. Négy ember alkotja tehát a „Házhoz megy a zenede” elnevezésű projektet, amelynek segítségével a diákok egy időpillanatban ülhetnek történelem- és énekórán, a kicsivel nagyobbak pedig rendszerbe szedhetik azt, amit életük eltelt évtizedeiben házibulikon, koncerteken vagy vezetés közben összehallgattak.

 

alt




Létezik a hálózatkutatásban a Kevin Bacon-szám, amely egymástól távol eső személyek kapcsolódási pontjait írja le. Nos, jelentem, a zenei világban is lehetséges egészen alacsony számokkal dolgozni. Máskülönben kivitelezhetetlen lenne az újvilági, szolgasorban élt afrikai bevándorlók munkadalait egyszerre tárgyalni az Illés zenekarral, Loius Armstrong sztepptáncos dobosának játékát ugyanabban a 90 perces előadásban emlegetni a virtigli, vécédeszkából készült ungarische gitárral. És Ray Charles sem játszhatna egy csapatban Máté Péterrel. (Tudjuk, zene nélkül mit sem ért egyikőjük sem…) A galéria kisszínpadáról is üzenték a távollévőknek: minden mindennel összeér. Pár éve olvastam, hogy egy megyénkbeli manufaktúrában varrják Mick Jagger fellépőingeit, szóval elég szövevényes a történet a színpadon kívül is…


Varga Angéla és Fonyo Sebastian szellemes tánca, ill. a táncos fiatalember paródiái, frontember-imitációi azt erősítették, hogy zene nincs mozgás nélkül. A hangjával/hangjáért hősiesen küzdő Bebe szimpatikus frontember-bohócként tette le a névjegyét; nos, ő a tanórán azért felelt, hogy lássuk-érezzük, banda nincs közönség nélkül. Így van, a színpadi zene reakciót (mozgásosat, tapsosat) és interakciót is feltételez.

 

alt




A nemrég elhunyt Benkó Sándor több helyen tartott dzsessztörténeti előadásokat, Sebők János is írt nem egy remek rockkönyvet, és többeket is gyógyított már a szegedi dr. Rock az állandó, valamint a kihelyezett rendelésén. Jó dolog időről időre új módszerekkel, új szempontokat is bevezetve átismételni a tananyagot. Azt, amely kultúránknak a része, és amelyet sokan könnyűnek tartanak. Bordás József és csapata bizonyította: még ha könnyed is az előadás, a téma nem az, egészen gazdag enciklopédikus tudást és színes előadói vénát igényel. A zenede Berénybe látogató vándormuzsikusai-táncosai egyiknek sem voltak hiányában, így senki nem távozhatott csalódottan.


P.T.

Fotó: jasznaplo.hu/Bíró János

Info for bonus Review William Hill here.

Oldalaink minél magasabb színvonalú működésének biztosítása és a felhasználói élmény növelése érdekében az oldalainkon sütiket („cookie”) használunk.
További információ Tovább Elutasít