2016-01-29 10:35:11

 

Nem tudni, Talant Dujsebajev, a férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya hallott-e már a Jászság Népi Együttesről. Lehet, célszerű lett volna a kézisek elmúlt napokban látott-tapasztalt sikertelenségét látva berényi néptáncosokkal konzultálnia. Miért? Azért, mert bár az egyik legnépszerűbb csapatjáték esetében a fiatalítás a kudarc szinonimája lett az elmúlt napokban, a január 24-i, pótszékes gálaműsor élményeit felidézve elmondhatjuk, ugyanannak a fogalomnak a befogadó számára is helyesnek tűnő értelmezése optimális esetben vastapsos sikert, álló ovációt eredményező folyamatot jelöl.

 

De nem csak a bevezető gondolatokban dicsért, a generációváltást az elmúlt években példásan végrehajtó nagyegyüttes parádézott Timót napján két és fél órában a Lehel Film-Színház nagytermi színpadán; ott, ahol színekben igazán gazdag összeállítást vezényeltek le az alkotók. Jelen voltak mindazok, akiknek az elmúlt években a Fölszállott a páva műsorfolyamában szurkolhattunk: a felnőtt táncegyüttes mellett Balogh Károly, aztán Fundák-Kaszai Lili és Fundák Kristóf kettőse, a legutóbbi szériából pedig a barkócások és a Busai Bori-Mahovics Tamás páros is megmutatta magát. Nem kizárólag a tájegységek - így például a Jászság, Somogy, Kalocsa, Kalotaszeg, Küküllő-mente, Mezőség, Moldva, Rábaköz - viseleteit jellemezte színkavalkád. A változatosságot a műsor-összeállítás, az egyes koreográfiák érzelmi-gondolati íve is garantálta: ihletett percek szóltak a virtuozitásról, a játékosságról, de volt számos megható-érzelmes mozdulat is a táncokban. Mindezt a zenei kíséret is ragyogóan segítette. Pál István „Szalonna” mellett még két prímás (Hrúz Dénes és Boda Gellért) húzta a talpalávalót a nem kis létszámú zenekarban. Balogh Melinda gyönyörűséges éneke is igényli a dicsérő jelzőt: ahogyan a szóvégi „k” hangjait kiénekli, úgy talán széles ez országban senki se.

 

 

 

 

A másik kulcsszó számomra a gála láttán a hősiesség volt. Mert számomra hősies az, ahogyan egy hétéves kislány / kislegény a világ legtermészetesebb módján varázsolja el a nézőtéren és a színpadon lévőket, és az is, ahogyan a kicsikét nagyobbacskák státusz szerint amatőrként, az előadásuk színvonalát tekintve viszont profiként arattak sikert. Sokan iskolapadban állnak helyt, volt, akinek az elmúlt hetekben az idővonal-frissítésén az elkészült szakdolgozat öröme volt lájkolható, de olyanok is vannak, akik már kenyérkeresőként egyeztetik össze a hobbinál jóval többnek tekinthető néptáncot a hétköznapokkal, és ragadtatják elismerő szavakra az ismerősöket vagy éppen a vendégségbe érkezőket, akik közül a CIOFF-os (International Council of Organizations. for Folklore Festivals and Folk Arts - Folklórfesztiválok Magyarországi Szövetsége) Szigetvári József a Csángó Fesztivál újabb, nemzetközi szintű elismerésének a jó hírét hozta el Berénybe.

 

„Mi erre megyünk...” - jelentette ki a sok-sok emlékezetes pillanatban gazdag műsor címe. Hogy merre megy a Jászság Népi Együttes? Ha a közeljövőre koncentrálunk, akkor Mexikóba, a Folkloriádára, ha nagyobb távlatokban gondolkodunk, talán azt mondhatjuk: jó irányba – egyenesen, a minőség útján. Nekünk, a színpad innenső oldalán lévőknek meg annyi dolgunk van csak, hogy jegyet vegyünk, műsort nézzünk, tapsoljunk, ha kell, sms-t küldjünk, inget, szoknyát vasaljunk. Ez lesz akkor, ha mindenki teszi a dolgát. És akkor nagy baj nem lehet.


P.T.

Fotó: Szalai György