Jelszó:„Jegenye, ha felkészült”

 

 

2016-01-04 13:07:39

 

Az elmúlt 50 év során is több tucatnyi könyv jelent már meg Jászberény múltjáról, régen itt élt jeles emberekről, történelmi eseményekről. Most azonban Moravcsik János – nyugállományú alezredes - olyanra vállalkozott, amire még senki. Megírta az egykor itt állomásozó és szigorúan titkos katonai alakulat, a rakétás egység történetét.

 

Erre mondható igazán, hogy hiánypótló a kiadvány, mert tőle hitelesebben talán soha, senki sem foglalhatta volna össze a történetet, hiszen ő maga is részese volt az eseményeknek. Így fennmarad a Jászberénybe 1967-ben telepített 92. rakétaosztály, s ezzel együtt a korabeli magyar honvédség történetének is egy fontos fejezete.

 

Jászberény történelme során katonaváros is volt. Az elsőközpont, a huszárlaktanya 1850-70 között létesült, majd 1939-ben a második, a Nagykátai úti. 1967-ben ide telepítették a kor legkorszerűbb harci eszközeit, a rakétákat, s jelentős részben itt zajlott a titkos alakulat kiképzése is. A korszerű haditechnika, a titkos kezelés nagy felkészültséget, speciális szakmai tudást és megbízhatóságot is követelt. Jászberényben az atom robbanófejeken kívül minden rendelkezésre állt.

 

 

A történeti áttekintésben az 1960-as évek világpolitikai eseményéről is szó esik, melyek eredményeként a magyar honvédelem is szükségesnek látta a legkorszerűbb haditechnika alkalmazását. A vezető katonai egységet, a tiszteket 1962-63-ban Leningrádban képezték ki. Hazánkban Tapolcán, Nagykanizsán, Szentesen és 1967-től Jászberényben jött létre rakétaegység, MN 1216-os jelzésű. A Nagykátai úti laktanyában az 50. tüzérezred mellett helyezték el őket.  Előbb Kovács László, majd Moravcsik János alezredes volt a rakétaosztály parancsnoka, a felszámolás pedig Lukács István alezredesre maradt 1990-ben.

 

A történetből számos katonai érdekességet is megtudhatunk, de a korszak „levegője” is jól érzékelhető a pontos és részletes leírásból. A hadgyakorlatok, a katonai irányítás rendje, a követelmények, a műszaki érdekességek is kiolvashatók a kiadványból. A sok fotó pedig érdekes, dokumentum erejű. A katonai vezénylésről, a titkosítás rejtelmeiről most olvashatunk először hiteles beszámolót, Moravcsik János jóvoltából. A kiadványból számos jászberényi – egykor a rakétásoknál szolgált – férfi története is kirajzolódik. Sokan közülük ma is itt élnek, a civil életben is megtalálták lehetőségeiket.

 

A leírásban az e területen szolgált sorkatonák és parancsnokok neveit is megörökítette a szerző.  A várossal való kapcsolatról, a sokrétű együttműködésről is olvashatunk, ami szintén fontos volt mind Jászberény, mind a katonaság számára. A titoktartás speciális megoldásairól – olykor humoros leírásokban – most először kaphatunk alapos tájékoztatást, hiszen ma már nem köti esküje egyik szereplőt sem. A rakétaosztály 1990-es felszámolásról is részletesen olvashatjuk a szerző leírását, majd szó esik a tüzérezred 1991-es megszűntéről is, amivel Jászberényben véget ért a honvédség jelenléte. Így a kiadvány dokumentum jellege csak erősebb lett.

 

Kiss Erika