2015-12-04 11:11:17

 

Húsz évvel ezelőtt, 1995. szeptember 29-én nagy ünnepség volt Jászberényben, az Alsócsincsapart utcában. Ekkor avatták fel a térségi telefonszolgáltató, a JászTel Rt. székházát, s az új, digitális telefonközpontot is. A Jászság történelmének fontos eseménye volt ez. A kistérségi önkormányzatok első közös sikerének is számított, hiszen 1990-ben, a rendszerváltáskor 3069 telefonvonal volt a 18 településen. A polgármesterek elsőként a távközlési helyzet javításáért fogtak össze.


A MATÁV monopóliuma mellett nem volt egyszerű a helyzet. A telefonos „nagyhatalom” a kilencvenes évek végére ígért csupán fejlesztést, 20 ezer telefonvonalat a térségnek. A Jászság politikusai – a polgármesterek mellett dr. Kis Zoltán országgyűlési képviselő - sokat tettek azért, hogy a törvények változzanak, hiszen a piacgazdasági körülményekhez kellett a szabályokat igazítani.

 

Régi telefonközpont Jászberényben

 

Egyedül nem megy – összefogás alakul


Első lépésként egy alapítvány jött létre a telefonfejlesztés érdekében, s elkezdte gyűjteni a potenciális előfizetőket, és a pénzt is. A lakossági csatlakozás során a Jászsági Telefonfejlesztési Alapítványon keresztül történt az első lépés. Az első befizetések 1991 decemberben és 1992. január - februárban 15 ezer forintos letéttel történtek. 1992. március-májusban már 22 ezer, később pedig 26 ezer volt a csatlakozási díj. 


Közben egy gazdasági társaságot is alapítottak a jászsági önkormányzatok. Ez is 1991-ben történt, a neve Jász-Com Rt., alaptőkéje 41,6 millió forint volt.  Itt kell Papp Zoltán mérnök nevét említeni, aki vezetője lett e cégnek, s legfőbb feladata az volt, hogy befektetőket keressen- találjon, amely a hálózat kiépítését is megvalósítaná. Így a Műszertechnika Rt.-vel – Széles Gábor cégével – tárgyaltak hosszasan. A Műszertechnika a terveket is elkészítette. Ám a beruházáshoz pénze nem volt Széles cégének, így tőkeerős befektetők keresése folytatódott.


A külföldön élő magyarok élénken figyelték a hazai változásokat, és sokan segítettek is. Jászberény kapcsolatba került 1991-ben a svájci faluszövetséggel, s e kapcsolat révén Várszegi Leventével is, aki a BME-n végzett villamosmérnökként került Svájcba 1956-ban. A svájci telefonszolgáltatónál, a SWISS Telecomnál dolgozott, ahogy a későbbi cégvezető Lakatos András is. A svájci szakemberek számításokat végeztek, és úgy ítélték meg, hogy 40-50 millió dolláros befektetésre volna szükség. Tízéves megtérüléssel számoltak, s a koncessziós jogot 25 évre szerették volna megkapni, ha az ehhez szükséges magyar törvények megszületnek. Erre azonban 1994-ig kellett várni, a koncessziós törvényt márciusban fogadta el a Parlament. Közben, készülve a megvalósításra, az ország kistérségeit – távközlési egységekre - primer körzetekre felosztották, s azokat már 1993-ban meghirdették.


Az előkészítési folyamat során 1994. május 11-én létrejött a JászTel Rt. Az igazgatótanács elnöke Várszegi Levente lett. Hamarosan a holland szolgáltató, a PTT Telecom Netherlands is csatlakozott, így nagyon közelinek tűnt a megvalósítás. A JászTel Rt. alaptőkéje 820 millió forint volt, ebből 25% és +1 részvény a Jász-Com Rt.-é (azaz a településeké). A svájci cég 37,5%, és a holland is 37,5%-ot birtokolt. Schamschula György, akkori közlekedési hírközlési és vízügyi miniszter 1994 tavaszán aláírta a jászsági telefonfejlesztésre a koncessziós szerződést, melyben az állt, hogy a befektetőknek 1995 végére 19 ezer, 2003 végéig pedig 21 ezer telefonvonalat kell kiépíteniük és működtetniük a Jászságban.

 

Schamschula György, Várszegi Levente és Papp Zoltán

 

Hálózat és székház is épült


Az új cég rohamléptekkel látott munkához. Épült az új székház és telefonközpont az Alsócsincsapart utcában, gyűjtötték az előfizetőket, tervezték és hozzá is láttak a hálózat kivitelezéséhez.  Előbb átvették a MATÁV-tól a meglévő  3069 előfizetőt és 32 dolgozót is.  Elsőként Jászfelsőszentgyörgyön kiépült a hálózat, s egy kis csinos „házikóba” beköltözött a helyieket szolgáló digitális telefonközpont is. Jászberényben 1995. május 16-án, a Göncöl utcában Gergi Lászlóné lakásában csörrent meg az új hálózat révén a telefon. Tizenhárom évet várt erre a pillanatra a család.

Gergi Lászlóné az új hálózat első teleonszámának tulajdonosa

A hálózatépítés hatalmas munka volt, és sok akadályt kellett leküzdeni. Nem voltak meg az engedélyek. Vagy 30 féle kellett ahhoz, hogy munkához lássanak a hálózatépítés során. Nem tudták bevárni mindet, inkább hozzáláttak. Jött a hatóság ellenőre. Mi épül itt? – Gázvezeték – vágták rá a nyitott árok szélén állók. Igen, az is épült a Jászság nagy részén vagy három-négy évvel később. 


1995-ben Felsőszentgyörgy után júniusban Jászágó, júliusban Jászdózsa és Pusztamonostor, októberben Jászivány, novemberben Szentandrás, Alsószentgyörgy és Jánoshida csatlakozhatott az új telefonhálózathoz.  Sorra következett a többi település is, így 1996 végén már több mint 20 ezer előfizetője volt a cégnek és 172 nyilvános telefonfülkét is telepítettek a Jászságban. A húszezredik vonalat 1996 szeptember végén Alattyánon, a 74 éves özv. Budai Józsefné lakásába kötötték be.


Az előfizetőket folyamatosan toborozták. A csatlakozási díj kedvezménnyel 20 ezer forint lett, de lehetett havi részletekben is fizetni. A kisebb településekre kivonultak a munkatársak, hogy a csatlakozást helyben intézhessék a lakosok, ne kelljen ezért Jászberénybe utazni.


Az AXE típusú Ericson digitális telefonközpont egyre több vonalat szolgált ki, de új szolgáltatásokat is biztosított. Az, hogy faxolni lehetett, talán már el is felejtettük. Pedig 1995-ben és utána még évekig milyen nagy szó volt, hogy egy-egy levelet a telefonvonal segítségével el lehetett küldeni akár a világ túlsó felére is. A konferencia-beszélgetést is akkor ismertük meg, sőt az első videotelefonokat csak csodálni tudtuk. Ma már a nagyik és unokáik skypolnak kedvük szerint. Ez is a digitális hálózatok révén lehetséges.



Persze a szakemberek tudták, a Jászság kis körzet, - a JászTel volt a legkisebb telefontársaság az országban - itt egyhamar rentábilis üzlet aligha lesz. A befektetés megtérülése egyre távolabbi időpontra került. A svájci és holland tulajdonosok ezért tájékozódtak, miként lehetne a primer körzeteknek összefogni, a feladatokat együtt, hatékonyabban megoldani. A MATÁV monopóliuma nem rendült meg attól, hogy 12-15 primer körzetben koncessziós társaságok alakultak. A tarifákat továbbra is ő diktálta, s ez előnytelen volt a kis társaságok számára.


Kicsi körzet – nagy veszteség


Közben az infláció is elszabadult Magyarországon, így az indulásnál 1,5-2 milliárd forintra tervezett beruházás már 3 milliárdnál is nagyobb összeget igényelt. Egy telefonvonal kiépítésének költsége ugyanis 80-120 ezerre rúgott. Újabb befektetőket kellett keresni. A svájciak tettek még bele pénzt, de a Jász-Com Rt. (azaz a jászsági települések) nem, így őket kivásárolta a két külföldi tulajdonos. A JászTel Rt. 8 millió dolláros alaptőkéjét 2,5 millióval megemelték 1995 végén, és 7,5 millió dolláros hitelfelvétel is történt, hogy a beruházás megvalósulhasson.


A működtetés során a legnagyobb a gond a tarifamegosztás kérdésében volt. Ebben a MATÁV-val együtt kellett működni, mert körzeten kívülre csak az ő közreműködésével lehetett a kapcsolatot létrehozni. A megállapodás szerint a körzeten kívüli hívásoknál 85% a JászTelé, 15% a MATÁV-é. A valóságban azonban a JászTelnek csak 40-45% jutott, ami súlyos bevételkiesést okozott. Így a tervezett bevételek sosem teljesültek. Például 1997-ben 1,4 milliárd forintos bevétel mellett 380 milliós veszteséget mutatott a mérlegük – mondta egy interjúban Lakatos András, aki 1995-98-ban volt a cég vezetője. A JászTel vezetése – látva a primerkörzetek hasonló gondját - a fúzióra is gondolt. A MonorTel Rt.-vel folytattak hosszas tárgyalást. Az egyesülésre azonban nem került sor, számos jogi akadály miatt.  Így a részvénycsomagokat hirdették meg eladásra, s ekkor a MATÁV is ringbe szállt.


A JászTel azért született, hogy a MATÁV-tól függetlenítsék magukat. Ám a gazdasági folyamatok változásával 1998-ban a svájciak és a hollandok is kiszálltak magyarországi üzletükből. Rövid időre felmerült, hogy a MATÁV megveszi a jászsági szolgáltatót. Sőt, ők adták a legjobb ajánlatot, s ezt a tulajdonosváltást Lotz Károly akkori távközlési miniszter is jóváhagyta 1998-ban. A matávos eladást azonban megvétózta a francia-amerikai tulajdonú, a hazai távközlési piacon jelen lévő CGSat. Így újabb pályázatot kellet kiírni, s ekkor ők lettek a nyertesek. A JászTel Rt. nevét  Vivendire írták át.

 

A videotelefonálás első próbája

A svájci-holland tőkével született társaság valójában jászsági cég volt. A magyar szívű és gondolkodású vezetés – még ha idegenből is érkezett - igyekezett a helyi viszonyokhoz igazodva élni, s figyelemmel volt környezetére. A helyi kultúra és sport támogatása mindig elsőrangú szempont volt számukra.


A Vivendi korszak 1999-ben kezdődött, de nem tartott soká, mert a jászsági céget ismét eladták. Azóta Invitelnek hívják. A Vivendi jelenleg 26 primerkörzetben van jelen szolgáltatóként. A cég központja, a vezetők Budaörsön vannak. Az impozáns jászberényi székházban – ahol 100 munkatárs is dolgozott 1994-98 között – ma már csak tucatnyian vannak. A megmaradt dolgozók a földszinten is elférnek, az emeleti irodákat bérbe adták, de csak ideig-óráig volt bérlőjük. A legtöbb telefon-előfizetőt 2002-ben tartották nyilván, akkor 30 ezer fölött volt ez a szám. Az internet és a mobil-lehetőségek szélesedésével csökkent a vezetékes telefonvonalakat használók száma, így 27 ezer jászsági ügyfelük van. A telefon mellett tévé és internet szolgáltatással bővült a kínálat.


A digitális távközlés életünk szinte észrevétlen, természetes részévé vált. Az Alsócsincsapart utcai, húszéves székház ma is elegáns. Az ügyféltérben Sisa József hatalmas, tűzzománc alkotása köszönti a belépőket. Ma már a múlt emlékeit is őrzi.


Kiss Erika