Lovasi a vállak fölött
2015-11-19 12:24:33
Ott álltak a férfiak meg a nők, és nézték a srácokat a mozi klubszínpadán. Senki sem viselt gumicsizmát és algás palástot, Nike-cipőt talán. A srácok zenéltek, és nézték a csajokat, akik a Kiscsillagot sohasem fogják megunni. Így lehetett, vagy sem, én biztosan az elöl állók háta mögött kapaszkodtam a poharamba és a galéria korlátjába. Lovasi Andrásból csak a fejét láttam, úgyis a feje miatt szeretjük.
Azért kapta a legmagasabb állami kitüntetést öt éve, meg azért, mert az akkori miniszterelnöknek volt fogalma az új időknek új dalairól. Össze is röhögtek a díjátadó után ők ketten, a politikus és a rockzenész, hogy akkor ez most egy koncepciós díj, az hát, de egy koncepciós díj még mindig jobb, mint egy koncepciós per.
A Kiscsillag tíz éve alakult, amikor Lovasi a basszusgitárról szólógitárra váltott. ( A Kispál és a Borzban bőgőzött tovább, az a zenekar 2010-ben fejezte be működését.) A tetőn maradt a „Kiss Manyi-s” énekhang, több lett az ütős gitárriff, jöttek régi-új zenészbarátok, de Lovasi András itt is tétre, helyre, befutóra és szigorúan zseniális dalszövegekre játszik, akárcsak a Kispálban.
Hozzánk, Jászberénybe november 6-án, péntek este cuccoltak be először. Négyen, plusz egy vendégmuzsikus. A negyedik lemezük tavaly jelent meg, idáig tudják a történetet.
Levegő után kapkodós a sztori (Úgy nézem az életemet, hogy nem veszek lélegzetet), örökre szívbe zárós (Tudom, hogy hol laksz, elmegyek oda, a lépcsődre ülök, és várok… és föl-le járnak a lépcsődön, Istenem, az nem lehet, hogy csak Te nem jössz soha), és oldalba könyöklős (Fiatal lények mozognak rajtad a pénz miatt).
Vannak „zenenácik”, akik váltig állítják, hogy ez meg az a jó zene, de az meg ez már hallgathatatlan, holott a stílusokon kívül is létezik egyfajta minőség, ami működik. A Kiscsillag működő minőség, nevezzék bár a zenéjüket alternatív rocknak, és Lovasi tényleg a vállak fölött van.
Kun Tibor
Fotó: jásznapló.hu/Bíró János