Férfiak és nők a húspiacon
2015-10-27 10:57:28
A fiatal író önállósítja magát (volt előtte egy lány, két évig csillagszóróztak), és beáll a budapesti Vásárcsarnok meg az élet sűrűjébe csemegepultosnak, hogy az életből tanulja a művészetet, ne a művészetből az életet, mint a kritikusok. Élő és holt szövetek közé keveredik, mindennapi adok-kapok a munkája – a pultnál a vásárlókkal, máskor a szomszédokkal vagy az innen-onnan mellészédülő csajokkal.
Gerlóczy Márton, akinek A csemegpultos naplója című regényét Göttinger „Telefondoktor” Pál állította színpadra – dehogy állította, hiszen mozgásban volt benne a műanyag lópárizsi is! –, dolgozott csemegepultosként, tehát pontosan tudja, hogy milyen lehet egy füstölt szalonna szagú pasas. Életszagú. (O., aki az én kedvenc illuzionistám, mert hiszek Gerlóczynak, hogy a szerelem az egyetlen hasznos és működő illúzió, húsz éve vegetáriánus, de van humorérzéke, vagyis bírta volna október 22-én a Főnix Fészek Műhelyházban A csemegepultos naplóját. Kivált bírta volna Ötvös András szédületes szólóját a szöveggel és a kellékekkel. Szóval, O. egyszer azt súgta a hajamba, hogy jó illatod van, pedig, tette hozzá, sok pasi egy az egyben pörköltszagú.)
Ötvös András alig fért Lajos, a fiatal író, a színdarab többi szereplője és a köré rendezett húsféleségek bőrében. A kicsattanóan tehetséges színész bábszínházat játszott, lakótársakat viselt el, bemutatta a vevőkört és a kínálatot (nőkben is), zsonglőrködött a szalámikkal, a csemegepulttal és a parádésan megírt mondatokkal.
A házban mindenkit ismerő néni, Köntös, leláncolja a lábtörlőjét, mint Zeusz Prométheuszt. Anti, a beáztató, egy jó ember, mert aki egy ilyen névvel alkoholista, csak jó ember lehet. A romkocsmás művészlányok megkérdezik Lajostól, hogy te mi leszel a másik életedben: azt válaszolja, hogy egy s*ggfej, és ti lesztek a legjobb barátaim.
A pult mögül más a világ, ez egy valódi állás. Az ifjú irodalmár beárazza a vásárlókat, a „hungarikumra” hajtó külföldieket, a roppant nagyarcú és sikeres, ám roppant surmó csávókat, a pénzüket előre, forintra kiszámoló nyugdíjasokat. Beárazza a nyávogós énekesnőket és nyálas portugál zenét hallgató csajokat is (Hannát, Kingát, Klárikát és a rózsaszínű újságírónőt, aki azzal nyitott az interjúban, hogy írtál már át mondatot?); húspiac, ja, több kiló hímsoviniznus, de a lányok is jót röhögtek rajta.
Lajos (Márton…) leméri, talán nem dekára pontosan, a magyar valóságot, ami innen nézve elég szórakoztató. A szilveszteri virslivásár után azonban felmond. Nekünk legyen mondva.
Kun Tibor
Fotó: Szalai György