2015-10-19 13:50:30

 

Jászberény gazdag múltja számos okot ad emléktábla, emlékhely vagy szobor állítására. Igazán nem szűkölködik ilyesmiben a város, hiszen eleink, de a jelen hagyományőrzői is gondoskodnak arról, hogy ne felejtsük el jeles elődeinket.


A Keresztény Nőegylet, alapításának 50. évfordulóját 1929-ben úgy ünnepelte, hogy hat jeles jászberényi emléke előtt tisztelegtek, s lakhelyüket emléktáblával jelölték meg. Ezeket a táblákat a kor ismert művésze, Vágó Gábor szobrász készítette. Déryné, Zirzen Janka, a Riszner házaspár, Palotásy János, Pethes Imre és Beleznay Antal márványtábláit le is fotózták, és az avatóbeszédekkel együtt egy emlékkönyvben kiadták. Így az utókor emlékezetében sem halványulhatnak el.


Ma már csak Déryné emléke él élénken a Városvédő és Szépítő Egyesület jóvoltából. Van olyan tábla  hat közül, mely már nincs is meg. Amikor Beleznay Antal Bercsényi út 33. szám alatti, egykori szülőháza épületét az 1970-es évek végén elbontották, az egész fal kidőlt, és vele együtt a márványtábla is összetört, így az enyészeté lett.


A népes Beleznay család egy tagja, Beleznay Andor (fotónkon) – ma már a fővárosban élő, nyugdíjas iskolaigazgató, tanár – azonban úgy gondolta, egy új táblával csak jó volna a város jeles szülöttének emlékét őrizni. A pénteki ünnepségen elmondta, hogy sok éven át kereste a megoldást, a kapcsolatokat, a lehetőségeket. Járt a Jász Múzeumban, a városvédőknél, régi ismerősöknél. A fő akadály a pénz volt, hiszen egy márványtábla nem kis összegbe kerül.  Egykori iskolája, a Lehel Vezér Gimnázium nyugalmazott vezetőjére is rátalált, Nagy András önkormányzati képviselőként, bizottsági elnökként kapcsolódott be a történetbe. A vége pedig az lett, hogy a nemes célt támogatták, s a város polgármesteri hivatala a szükséges összeget biztosította.


Méltó helyet is találtak Beleznay Antal emléktáblájának. A Palotásy János Zeneiskola Bercsényi úti épületének falára került, és október 16-án avatták fel. Az ünnepségen pedig jelen voltak az érintettek, a Palotásy János Vegyes Kar, s ők műsort is adtak, Beleznay dalokat is énekelve.


Az emlékidézés Bathó Edit múzeumigazgató feladata volt.  Beleznay Antal 1857-ben született Jászberényben. Családja Árva vármegyéből érkezett ide, felmenői között akadt jegyző, de nyerges mester is, apja pedig a főtemplom karnagya volt. Tanítóképzőbe Egerbe járatta a család, ahol zenei tanulmányokat is folytatott, és kész karmesterként érkezett vissza szülővárosába. A gimnázium énektanára lett, s már 1876-tól a Palotásy Kórus karnagya is. Hamarosan dalokat is írt – hallhattuk a múzeumigazgató ismertetőjéből. Beleznay Antal életútja Nagyváradon folytatódott 1888-ban, ahová Sipos Orbán – aki éppen ott szolgált megyei tanfelügyelőként – hívta el. A polgári fiúiskola zenetanára lett. Számos zenedarabot komponált, kurucdalokat, népszínműveket írt, melyeket Blaha Lujza, Kűry Klára is előadott. Nagyváradon a főtemplom orgonistájaként is működött. Egyházzenei alkotásai is születtek, de igen népszerű, fülbemászó népdalai is ismertek. Betegsége miatt 1915-ben utazott Budapestre egy operációra, s ott halt meg. A zenepedagógia úttörőjeként is számon tartott jeles személyt Nagyváradon temették el.


A régi, elpusztult emléktáblán lévő szöveget vésték fel a mostanira is. Mivel a régi tábla a szülőházán volt, így az a sor, hogy: Itt született – nem maradt meg, hiszen az félrevezető lett volna, helyette azt vésték fel: Jászberényben született.
 

„Dalait visszhangozta Nagy-Magyarország, szülővárosának ajkain szállt az ének szájról- szájra. Valamint egy híres dalának sora: „Két lánya volt a falunak, két virága”. Ezt a dal énekelték 1929-ben a gimnázium tanulói is Berzátzy László vezénylete mellett, az akkori táblavatáson.


A mostani avatón az emlékbeszédek, idézések után a koszorúk is odakerültek a tábla elé. A jelenlévők – akik e történetben részt vettek – pedig érezhették, hogy valami jót cselekedtek, valami hasznos és felemelő dolog részesei lehettek.


KE