Menu

Akinek a Blues Harang szólt

2015-09-28 09:24:07

 

Nos, akinek szombat este a szegedi Blues Bell (Blues Harang) szólt, nem volt ott a dél-alföldi kvintett koncertjén. Tudtam, hogy nem jön el a moziba, a nyári szünet után ismét beinduló klubkoncert-sorozat nyitányára. Felkészültem rá, hogy nem láthatom a tengerhullám-göndör haját, az éjbarna szemét, és arra is számítottam, hogy le kell mondanom az ajkai között bujkáló, ilyen nincs és mégis van-mosolyáról is.


altA beléptető karszalagon (megmaradt a IV. Jászberényi Sportágválasztóról…) a 2015. május 30-i dátum, az első randevúnk időpontja feketéllett. Gyomrost kaptam egy rózsaszín csuklópánttól. Kutya rossz hangulatban támasztottam az egyik radiátort, hiába küldte a színpadról a Blues Bell két vendége, Fekete Jenő és Szabó Tamás, két darab király, a jobbnál jobb tippeket (One More Glass), az Ő hiánya ellopta a számról a szomjúságot. A szintén vendég erdőbényei borász muskotálya remek volt ugyan a Pure Blues feliratú pohárban, de másféle kísérőre vágytam. (I Don’t Need No Doctor)


Ott álltam végig, szemben azzal az asztallal, amelyiknél május 8-án, a Doors Emlékzenekar buliján ült. Amikor az utolsó Doors-szám is belefúlt az éjszakába, odalépett hozzám, megfogta a karomat, és azt mondta, remélem, jót írsz róla… Válaszoltam, hogy persze, igyekszem. Ha akkor lemegyek utána a lépcsőn, soha többé nem enged el. (All Shook Up)


A magányon át vitt hozzá a véletlen útja. Úgy költöztünk egymásba, hogy magunkat tettük csupaszon a poggyászba. Tüzeket láttunk mindenfelé, sehol láncokat. (Unchain My Heart)  Ha a szükség nagy úr, a szerelem  a Nagyságos Fejedelem. (All You Need Is Love)


De hogyan tovább, ha sok mindenben különbözünk, és főképp az én különbözőségem zavarja Őt? (Ain’t Nobody’s Business, If I Do) Megoldható a rejtvény, menjenek jól a dolgaink. (Let The Good Times Roll)


S ha egyszer így alakult, a bolondja lettem – az udvari, a szobai, a konyhai, a szívbéli. (Everyday I Have The Blues) Azt hittem, nem szúrom el a második fordulót, de sikerült. Aztán már hiába dörömböltem az ajtaján. (Got My Mojo Working) „Én próbáltam, hát ennyi telt, kezemre érintés már nem felel”. (The Thrill Is Gone)


A Blues Bell és a két bluesbölény mindent megtett az összerendezésemért (zárójelben: a bajomhoz illő dalaik, az elhangzás sorrendjében), köszönet érte, nem ők tehetnek róla, hogy annyi darabra hullottam korábban, hogy ez a művelet nem járhatott sikerrel. Abban bízhatok, hogy a párhuzamos gitárszólók a végtelenben találkoznak.


A műsorból hiányzott a Personal Jesus, most nem játszották. Az én Személyes Megváltóm gyönyörű - és ebben a városban él.


Kun Tibor
Fotó: Bíró János/jásznapló.hu

Info for bonus Review William Hill here.

Oldalaink minél magasabb színvonalú működésének biztosítása és a felhasználói élmény növelése érdekében az oldalainkon sütiket („cookie”) használunk.
További információ Tovább Elutasít